REICHARD PIROSKA: NAPOK ÉJEK
REICHARD PIROSKA: NAPOK ÉJEK
Nappali gondok, gondolatok, amiket elhessegettem,
visszasiklanak alattomosan, mire megjön az este
s mint iszonyú kígyók szorító jéghideg teste,
álmomban körülfonják vergődő szívemet.
visszasiklanak alattomosan, mire megjön az este
s mint iszonyú kígyók szorító jéghideg teste,
álmomban körülfonják vergődő szívemet.
S az éj sziszegő rémségei átkúsznak a napfényre
s ott lappangnak minden éber gondolatomban,
nyugtalan szívembe egyre beledobban
valami érthetetlen felsötétlő fájdalom.
s ott lappangnak minden éber gondolatomban,
nyugtalan szívembe egyre beledobban
valami érthetetlen felsötétlő fájdalom.
És átvonaglik nappal az éjbe, éjjel a napba
végtelenül, pihenéstelenül; s hiába esengek,
kígyózó napok-éjek fullasztó ölelése percre sem enged
fellélekzeni tisztán szabadon.
végtelenül, pihenéstelenül; s hiába esengek,
kígyózó napok-éjek fullasztó ölelése percre sem enged
fellélekzeni tisztán szabadon.
