Lanátor Pogány Ferenc: A FILM ÚTJA • Gró Lajos könyve
Lanátor Pogány Ferenc: A FILM ÚTJA •
Gró Lajos könyve
Gró Lajos könyve
Hat cikkben fejtegeti Gró Lajos a film fejlődésének és társadalmi jelentőségének kérdéseit. A könyv egyes darabjai nem mutatnak megfelelő körülhatároltságot, sem kapcsolatos fejlődést a téma előadásában. Ez a körülmény mindenképen gyöngíti az író szándékának érvényesülését, mert következésképen az egész sorozat így nem is adhat rendszeresen előadott. és egységesen lezárt mondanivalót.
A könyv anyagát, filmesetenként véve, a burleszkben, a film korszerűségének, a kapitalizmushoz való viszonyának, fejlődésének, kultúrális szerepének s mint egy új vallásos művészet lehetőségének meggondolásai teszik. Az alapvető esztétikai elveket illetőleg alig van a munkának mondanivalója s inkább csak az eddigi, – nálunk Hevesy Iván által tett – megállapításokat ismétli el, amiért ajánlatosabb lett volna, ha a már körülrajzolt elvek szükségszerű jelzése mellett a filmnek kizárólag mint társadalmi tényezőnek mérlegelésére szorítkozik.
A filmnek a modern korszellemhez való viszonyát azonban érdekesen fejtegeti. Kimerítően értékeli Charlie Chaplin művészetének társadalmi, helyesebben mondva, társadalomellenes vonatkozásait, párhuzamban Buster Keaton méltatásával és a burleszk nagyobbára már ismert jellemvonásainak értelmezésével. Kapcsolatot keres korunk szociális törekvései és a film szükségképen kollektív jellege között, miközben helyesen indokolja a filmnek a különböző intellektuális fokon álló nézőkre gyakorolt egyértelmű hatását; ami a film példátlanul általános hatóerejének magyarázatát adja. Foglalkozik a film válságával, amit a kapitalizmusnak a filmművészet iránt tanusított fokozott, iparszerű érdeklődése idézett elő.
A film fejlődésének kívánatos irányával foglalkozó cikk nem eléggé exakt, merőben értelmi fejtegetésekre szorítkozik. Ez hiba. Túlzásnak kell tekinteni a film és egy metafizikus értelemben vett vallás kapcsolatát keresőfejező megállapításait. Az író szerint a görög tragédia és a keresztény misztériumdráma után a film jelenti a vallásos művészet egy újabb megnyilvánulását. A művészet mindig a kor legerősebb érzésének kifejezője. Azon koroknak, amelyek a görög tragédiát és a keresztény misztériumdrámát termelték ki, jelleme valóban a vallásos érzés volt. A jelenkor szellemének azonban nem lényeges sajátsága a vallásos érzés, mert hiszen azt a minden időben megtalálható törekvést, amellyel az ember – Gró Lajos szerint – «egy ethikus és kulturális tökéletesség ideálját és a mindenséget igyekezik megközelíteni», csak egy a lényeget megváltoztató általánosítással nevezhetjük vallásos érzésnek. A jelenkor érzéseit a materiális értelemben vett szociális vágyak uralják és művészetében is ezek jutnak kifejezésre. Ezt bizonyítja a filmművészetre vonatkozólag az a tény is, hogy a filmművészet első, valóban filmszerű produktuma, a burleszk, merőben szociális jelentőségű. A film csak kollektív művészet, amiből azonban nem következik szükségesképen vallásossága. Kétségtelen ugyan, hogy a korszellemből eredő megfelelő feltételek mellett a film a jövőben az esetleges vallásos érzés vagy a vallásos érzést helyettesítő más transzcendentális törekvés kifejezésének kiváló művészeti anyaga lehet, de jelenleg semmi ezirányú tendencia, – amely Gró Lajos megállapítását elfogadhatóvá és időszerűvé tenné, – nem észlelhető.
Gró Lajos könyve a felvetett kérdéseket komoly szándékkal igyekszik a maga eszközeivel megoldani s ezért mindenesetre többletet jelent filmesztétikai irodalmunkban.
