XIII.
XIII.
Most futásnak eredt.
Egy mellékutcába rohant. Ott leesett a kalapja.
– Mit csináltam? – lihegte. – Jaj, én szerencsétlen. Egy asszonyt. Egy gyönge, nyomorult nőt. Beszámíthatatlan vagyok.
A falhoz dőlt. Még mindig pihegett az indulattól. Szívét, agyát azonban egészséges, forró kis hullámok öntötték el. Boldog volt. Olyan boldog volt, hogy végrevalahára jól megverte.
