Hevesy Iván: GYÖNYÖRVÁROS
Hevesy Iván: GYÖNYÖRVÁROS
Iván Mosjoukine néhány héttel ezelőtt lefutott új filmjét, a «Strogoff Mihály»-t kitünő alkalom kínálkozott egybevetni Mosjoukine egyik előbbi remekművével, a «Gyönyörváros»-sal, amelynek az elmúlt napokban volt reprize egy másod-hetes moziban.
Azokat a tanulságokat, amelyeket minden jó régi film reprize egyre határozottabban domborít ki előttünk – hogy a film, egyes törekvéseket leszámítva művészi szempontból stagnál, sőt hanyatlik –, csak még jobban megerősíti ennek a régi Mosjoukine-filmnek a felújítása és egyúttal megérezteti velünk azt is, hogy a «Strogoff Mihály» kitünősége bizonyos mértékig relatív és látszólagos és a mai sülyedt filmprodukcióval való összehasonlításból ered.
A «Gyönyörváros» tele van néhány igazi művész újat akaró forradalmi hitével, a «Strogoff Mihály» már előre számol azzal, hogy üzletileg jó film legyen és minél szélesebb tömegek tetszését nyerje meg. A «Gyönyörváros» a lélek rejtett útjainak képszerű megmutatásán és kivetítésén fáradozik, a «Strogoff Mihály» – ha szépen is valósítja meg –, látványos, külsőségekben változatos igyekszik lenni. A «Gyönyörváros» csupa sürített drámaiság, telve finom akcentusokkal, a «Strogoff Mihály» szórakoztató epikai szövevény, fel-felbukkanó brutális idegizgalmakkal. A «Gyönyörváros» játékprodukciója csupa tisztaság, folyton előre fejlődő drámai erő és igazság, a «Strogoff Mihály»-é egy túlfeszített karakter sokszor hatást kereső patétikus beállításai.
A «Gyönyörváros» reprize visszavisz bennünket Mosjoukine művészetének egyik csúcspontjára, hogy onnan pillantsuk meg a lejtőn haladó, az amerikai tetszéssel kacérkodó «Strogoff Mihály»-t.
