Rabinovszky Márius: A KUT KIÁLLÍTÁSA

Teljes szövegű keresés

Rabinovszky Márius: A KUT KIÁLLÍTÁSA
A háború végén és a háborút követő években az egész kontinensen végigszántottak az impresszionizmus utáni művészeti törekvések heterogén komplexumának jelenségei. Az «expresszionizmus», a maga soknemű értelme mellett, még mindig túlontúl szűk terminus a mozgalmak megjelölésére, annál is inkább, mert az expresszionizmussal ellentétes célzatú irányzatok szinte egyidejűleg az expresszionizmussal indultak rohamra. Harminc évvel ezelőtt az impresszionizmus és ennek ellenlábasa, a «szintézis», egyszerre és együtt (közös művészi szervezetben) hódították meg a progresszív törekvésekre megérett kultúrtalajt. Most az expresszionista komplexum és a konstruktív-újrealista komplexum egyidejűleg indultak harcba: eleinte az expresszionizmus látszott több teret hódítani, újabban mintha az ellenlábas mozgalom kerekedne felül. Ám a határok és hatások összefolynak, úgy mint összefolytak harminc év előtt az impresszionista-szintétista ellentétpár soknemű területén belül.
Elég az 1920 körüli évek egy német, francia vagy orosz publikációját kézbevennünk, hogy szemléletesen elénk táruljon a törekvések kaotikus egyvelege. A mindig aktuális Picassonál békés egymás ellettiségben volt egyideig található a két véglet: a biedermeier-ízű «ingricizmus» és a kubista formabontás absztrakciója. Akit sorsa ezekben az években Magyarországhoz kötött, az nehezen tudja elképzelni azt a kaleidoszkópszerű tarkaságot, mely odakünn száz városban, ezer kisebb-nagyobb gócban, lázas hajszoltsággal végbement. Magyarországon 1914-től 1922-ig minden aludt. A forradalom rövid félesztendeje is csak embrionális kísérleteket vetett fel. A felszínen évekig az álnaturalista és álakadémikus képtermelés parazitái úszkáltak, a «progresszív» érzésűek pedig önként a katakombákba vonultak.
A «Sturm und Drang»-évek teljes kiesése nem maradhatott megbosszulatlanul. Az epidémián minden kultúrterületnek át kell esnie, és itt bizonyára embernél erősebb törvények érvényesítik hatalmukat.
A Sturm und Drang-ot – en miniature – sürgősen pótolnunk kell. Talán éppen most tartunk ott.
*
Az expresszionista komplexum körülbelül 1923-ig erősebb volt a konstruktivista-újrealista komplexumnál; ez volt a «Sturm und Drang»-periódus. Akkor emez kerekedett fölül, és hódítása még mindig tart, erősen szinezve az expresszionista csoportokat is. Nálunk Magyarországon azonban az expresszionista hullám és a konstruktivista-újrealista csoportok együtt kivánkoznak előtörni, persze szervezetileg a legbékésebb közösségben. Újságnyilatkozat-csatákból mindenki tudhatja, hogy a KUT nevű csoporttól az UME nevű csoport különvált. De nem azért, mintha a művészet terén ellentétes nézetet vallanának! Dehogyis! Szöges ellentétek férnek el békésen egymás mellett mind a két csoporton belül (például: Márffy – Rauscher; Gadányi – Medveczky), és ismerünk egy pár művészt, aki «elvi» okokból e csoportoktól távoltartja magát. A különállások oka valóságban a gyakorlati-személyi differenciákban keresendő.
Mondottuk tehát: nekünk Magyarországon pótolni valónk van. Amit a Nyolcak és rokonaik megkezdtek, az túlkorán fult a mozdulatlanság sűllyesztőjébe. Pótolnunk kell bizonyos tévedéseket is. Nincs igazuk azoknak, akik egyes jelenségeket elintéznek azzal, hogy Nyugaton ez már kijött a divatból. Nálunk még nem voltak divatban.
*
Festői expresszionizmus: az elragadtatás, az anyagszerűtől való elvonatkozás, az anyagszerűség fölé emelkedés művészete: Egry József. Egyéniség, mely az eszközök efemersége mellett tartalmilag örökéletűt ad. Technikája tulajdonképen a rendszerezett és virtuózan uralt bizonytalanság: barnásba ojtott váltakozó tarkaság; komponáló, mértani vonalak találkoznak vázlatosan vetett rövid vonásokkal és egyfelől geometrikusan körülvágott, másfelől festőien-puhán elhangzó foltokkal. Lehetetlen, hogy ez az írás egy egészséges és fölfeléívelő kor kézjegye legyen. Egry egyénisége e korlátozás ellenére győzedelmeskedik. Eleme a fény, anyagát átitatja a fény. Fénye testté válik, fénye szagot áraszt, fénye orgonázik. Minden jelenséget fénnyé szublimál, de a fényt testté materializálja. Mély misztikum ez, egészen egyéni és különálló, bár hatása művészeink egy csoportjára félre nem ismerhető.
Koszta József szurkos szinességű napfényfestészete Egryével szemben a földhözkötöttség, a póri humuszimádat kenyérízű művészete. Közelebb is áll egypár fokkal a naturalizmushoz.
Egészen más irányban rokon Márffy Ödön alkotása Egryével: a fény Márffynál legtöbbször a konstrukciót hordozó elem (nem mindig; így «Havas táj»-án sem). Ám rendezett, derűs szinfoltfestése legkevésbé sem misztikus. A dolgokat az életöröm érzetéből itatja át fénnyel; ezért közelebb is áll az impresszionizmushoz, bár nála a vonalvezetés dekoratív eleganciája ösztön dolga. Szőnyi István drámai fényfestése nem elégít ki. Annál gazdagabb és teljesebb kisméretű lírai grafikája, ahol minden ecset- és ceruzavonás jól vág és helyén van. Aba-Novák Vilmos is derűs fényhullámokkal hatja át szőkeszinű kompozicíóit. Az ösztönösségig új útján még nem érkezett el. Dely Antal és Bacher Rózsi a világos szinek orgasztikus gazdagságát ünneplik. Detre Szilárdnál a szinfoltos abbreviatúra mulatságos játékká válik.
Temperamentumban, hangulati tartalomban e jókedvűek ellenlábasa, Czóbel Béla. A fény nála negatívum: sötétbe burkoló elem. Széles, folyékony, hosszan kanyargó, kócos, homályos ecsetvonásai tompaszürkék és barnák szomorúságába szűremlenek. Elhagyatott, fáradt, borongós emóciók csendes szépségeibe gubódzkodó festő lett Czóbelből.
Festői szépségek… l’art pour l’art… ezen az úton eljutunk a festőiség és az impresszionizmus területére. Visszafelé? Ez nem bírálat kíván lenni, hanem megállapítás. Egyébként a festőiség irányába történő reakció szintén fellelhető a háború utáni legújabb mozgalmak között. Három, egyénileg külön-külön váló nevet említünk itt: Cselényi-Walleshausen Zsigmondét, Diner-Dénes Rezsőét és Erdős Lajosét. Walleshausennál egy bizonyos objektív igyekezet az «új tárgyilagosság» felé int.
Mesteri fölénnyel, leszűrődött tudással ott áll Rippl-Rónai művészete; barna kartonon finom, tudós vonások és pikáns árnyalású paszták. Egy határozott dekoratív hangsúly választja el az ortodox impresszionizmustól. Így Bornemissza Géza szellemes könnyűségű akvareljei is japános dekoratív alvázukkal hoznak aktív elemet az impresszionizmusba. Blattner Géza vicces ecsetvonásával szórakoztat. Utolsó cseppig igaz művészet Ziffer Sándor festészete. Összefoglalt formái, gazdag szinei tartalommal telítettek.
Rokon csoport képviselője, távolabb az impresszionizmustól, körülbelül ama problémák területén, melyeket húsz év előtt a drezdai Brücke vetett fel: Derkovits Gyula. Nála is az egyéniség abszolut értéke az, mely őt az irányzat fölé emeli. Szonor, mély csengésű szinek, vaskos, de mégis szublimált formák, néha groteszk és torz mozdulatok, de egy lázas gyönyörűségeket álmodó szívből fakadón. Halász Ferenc glédábaállított tarka ecsetvonásai még külsöségesebb fokot képviselnek. Szenes András új útat keres. Egyelőre bizonytalanul, de mint mindig, érdekesen. Ösztönösen patétikus temperamentum Novotny Emil. Ziláltsága lassan kezd higgadni, nemsokára úrrá fog válni földszinességű ecsetbarázdái felett.
Az «elintézett» expresszionizmus régebbi állomásait utcaképein pompás elevenséggel és színérzékkel képviseli Schönberger Armand, ehelyütt nem éppen szerencsésen Schadl János, izmos preciózitással Zilzer Gyula. Zsótér Ákos kubisztikus külsőséget kever festői szabad kivitellel, éppen úgy, mint Tipary Dezső. Tipary ott tart, ahol eddig Szobotka.
A természettávoliság végletét Kádár Béla képviseli. A logika, mely Kádárt irányítja, tisztára a játékos dekoráció logikája. Természethű és mértanian absztrahált, sőt, mértani egyszerűségű elemek ötletszerűen csoportosulnak. L’art pour l’art. Elefántcsonttorony-művészet. Melynek egy csalhatatlan színízlés ad – sajnos efemer – létjogosultságot. Kovács Gina szőnyegmunkáival a jobbik részt választotta: elbájolóan dekorál Kádár szellemében.
A dekoratőrök egy természetközelibb csoportjához tartozik Papp Géza, aki pompás gyermekszínpad-tervezőnek illene be. Farkasházi Miklós munkája bizarr és üdítő. Kolozsváry Sándoré kecses és könnyű. Velük ellentétben minden dekorativitás mellett mélyen lelkiek Ferenczy Noémi gobelinjei. A kompozició kiegyensúlyozott színeiben, zárt síkformáiban, a technikának az anyag által diktált szögletességében teljes szükségszerűség nyugszik.
Absztrakt konstrukció mellett a részletek szigorú realitása és plasztikus ereje: ime a «posztexpresszionizmus» egyik főkövetelménye. A KUT kiállításán talán négy művészt sorozhatunk ide, bár mindegyik külön-külön egészen más partok felől érkezik, más világnézettel, más etikával bír. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a «posztexpresszionizmus» bizonyos vonások közössége mellett egészben mégis heterogén komplexum, csakúgy, mint az expresszionizmus.
Szobotka Imre alapjában impresszionista lélek. A kubista szerkezetet – szinte külsőségesen –, magára kényszerítette éveken át. Hosszú ideig ez a kettősség képeit hibriddé tette. Most a külsőséges mértani szerkezet felszívódik: a testesülő forma magába veszi. És magába veszi a fény- és színjelenségek valósághű megfigyelését, melyet fölényesen ízléses szem végez. Rauscher György e kiállításon látható képein expresszionista torzítást plasztikus zártsággal, árnyalatgazdagságot helyi-színkezeléssel egyesít. Kifejezésben emellett megdöbbentően dekadens; megdöbbentően, mert szuggesztív művészi ereje igen nagy. Molnár C. Pál dekadenciája sokkal könnyedebb, játékosabb, kecsesebb. Úgylátszik könyökéből rázza ki kompozicióit: a törékeny plaszticitású aktokat a vázlatosan jelzett környezetben, a barna, sötétkék, zöld, rózsaszín tájakat az ecsetvéggel göndören odavetett kis rajzi akcentusokkal. Túlkönnyűnek tűnik ez a produkció, és mindenesetre kevéssé mélynek. Molnár rendkívüli képességű művész. Kellő elmélyedés nélkül azonban menthetetlenül le fog siklani a művészet útjáról. Merő ellentéte e szempontból Kiss Vilma. Tépelődő és kínlódó művész. Látása szobrászi; keserűen torzított testei mintha fatömbből lennének faragva: keményen de szilárdan építve. Szinei fanyarak, de harmónikusan szépek. Kifejezése mélyen lelki, de formulára egyszerűsített. Ecsetvonása néhol még festői-szabad.
*
A szobrászoknál nem találunk annyi különböző igyekezetet, mint a festőknél. A szobrászat technikához kötöttebb; nagyobb kásahegyet kell átrágni, míg bármily csekély pozitív eredmény létrehozható. A szobrászat a túlnagy könnyelműséget kizárja.
A fiatalok élén Beck Ö. Fülöp áll; egyéni toleranciája hozta őt – a legnemesebb értelemben vett klasszicistát – mint Rippl-Rónait is: a rohamcsapat élére. A technika fölényes bírása, a forma szilárd építése, a belső átéltetettség, a stabilis egyensúly: minden kicsi és nagy munkáját jellemzi. Először láttuk Ady-emlékét nagy méretben. Az ő Adyja az akarat, a teljesítőképesség zsenije; fiatal és biztos, izmos és következetes. Klasszikus embertípus. – Csorba Géza egy fiúfejével megmutatja, hogy formatudásának bír tartalmat is adni. Nagyotakarását nem mindig fűti kellő elmélyedés.
Medgyessy Ferenc megtartóztatottabb jellem. Női figurája színezése folytán nem hat szerencsésen; de plasztikájában gyönyörűen érvényesül az összefogott nagy formák halk hullámzása, mely Medgyessynek az egyiptomiakkal tartott rokonságát jelzi. Kislányfeje férfiasan finom. – Varga Oszkár individualizáló részletezést és dekoratív összefoglalást egyesít, nagy tudással, de még nem teljes kiegyenlítettséggel. – Pátzay Pál művészete sajátosan modern és egyben meglepően konzervatív. Megmarad az antik szobrászat statikai problémáinál, de néha megkapóan realisztikus tartalmat ad nekik; felülmintázása pompás gazdagságú, de minden külső forma a belső szerkezettel áll szoros vonatkozásban. – Itt említjük Varga-Takács Juliának egy antikbájú finom női fejét.
Mint Medgyessy, úgy Bokros-Birman Dezső is az egyiptomiaktól tanul, de a késői egyiptomiaktól és a néger művészektől, akiknek exotikuma nem kevésbé mély forrásból fakadt. Bokros-Birman hajlékony sziluettjeit és a sziluettek élesen vágott széleit dús elevenség hatja át; portréi kifejezésében valami naiv bensőség árad felénk.
Cser Károly a barokk mozgalmasság és az archaisztikus stilizáltság között habozik; az előbbi felel meg lelkületének, az utóbbi úgylátszik programmjának. – Zilzer Hajnal nem-őszinte modorossága már igazán a tegnapé. – Kövesházi Kalmár Elza fafaragásai sem egészen fedik e finomlelkű és szolidtudású szobrásznő természetes hajlamait. Fafigurái lapos, szögletes vágásaikkal nehezen leplezik a gyöngéden feminin mozgásmegfigyelést. – K. Radnai Margit Kozma és Gádor nyomdokain haladva gyúrja kellemes, népies barokk-kerámiáit.
Az építészetet egyedül Molnár Farkas képviseli. Igy izoláltan nehéz vele foglalkozunk, hisz az ő törekvései (Bauhaus) igen bő és beható méltánylást igényelnének.
*
Meglepő nagy cselekedetek e kiállításon hiányoznak. Aki meglepő nagyot vár ma, az csakis csalódhat. A Ma igazán progresszív művészei az elmélyedést keresik és ezért akarásuknak szűkebb határt szabnak.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages