LANÁTOR POGÁNY FERENC: ELFELEDETT ISTEN
ünnepségeket tartottak tiszteletedre,
nyögdelve kegyedért,
ki nemzeteket döntöttél el s imádtak embermilliók.
hol megbámulnak oktalan gyermekek,
elfeledett Isten,
elmélkedhetsz az élet szeszélyei felett.
– ne haragudj, hogy erre én tanítalak,
por halandó,
de mi többet szenvedtünk s te annyira emberi vagy
vannak még számüzetésben rangodból valók
és emberek, nagyok
s termékeny, gyönyörű, hódító gondolatok.
a feledékenység éhes leplei mögé,
kik hatalmasok voltunk és dicsők,
mindannyian, – világok, emberek és istenek.