SOMLYÓ ZOLTÁN: AZ ÉLET ASZTALA…
SOMLYÓ ZOLTÁN: AZ ÉLET ASZTALA…
Az élet asztalához akartam ülni,
gyémántfalatot dobni a számba
aranyvilla hegyéről;
nyelvemre ezüstserleg cseppjét
harmatozni;
nyugtatni testem bibor-trónon,
kristály-tartók virágjai,
rabszolgák legyezői alatt…
A rogyásig terített asztal
megreccsent, hogy melléje ültem;
és a ritka gyémántfalat
hegye megkarcolta a torkom;
a karcsú aranyvilla tompán
a kétsor fogamhoz ütődött;
s az ezüst-serleg bibor cseppje
nyelvemre sebet égetett;
a bibor-trón feltörte húsom
és a sok letépett virág
a hervadást rágta szivembe…
De mindez nem fájt oly nagyon.
Ám a rabszolgák únott, bárgyu
és állati alázata
úgy megnyomta alázott gyomrom,
hogy inkább élő viperát
ennék és innék hozzá mérget,
semhogy az élet asztalához
valaha még egyszer leüljek…
gyémántfalatot dobni a számba
aranyvilla hegyéről;
nyelvemre ezüstserleg cseppjét
harmatozni;
nyugtatni testem bibor-trónon,
kristály-tartók virágjai,
rabszolgák legyezői alatt…
A rogyásig terített asztal
megreccsent, hogy melléje ültem;
és a ritka gyémántfalat
hegye megkarcolta a torkom;
a karcsú aranyvilla tompán
a kétsor fogamhoz ütődött;
s az ezüst-serleg bibor cseppje
nyelvemre sebet égetett;
a bibor-trón feltörte húsom
és a sok letépett virág
a hervadást rágta szivembe…
De mindez nem fájt oly nagyon.
Ám a rabszolgák únott, bárgyu
és állati alázata
úgy megnyomta alázott gyomrom,
hogy inkább élő viperát
ennék és innék hozzá mérget,
semhogy az élet asztalához
valaha még egyszer leüljek…
