FODOR JÓZSEF: HA A HÓTLAN CSUPASZ FÖLDEK...
Hóvirágtól tündökölnek
S aranyszemű kankalinok
Látnak, mélyein a völgynek,
Könnyű kalapod megett
Mosolyogni tégedet -
Megyek majd ki a szabadba,
Kezed kezemben, úgy lépünk
Karjainkat lóbálgatva
És folyton csak kacagunk
És örülünk hogy - vagyunk;
Gondolni télre, viharra
S testedtől átfűlt ruhádnak
Illatától megzavarva,
És a fénytől, csendesen
Hozzád hajtani fejem!