Szebenyi Sándor: Koldus ének
Szebenyi Sándor: Koldus ének
Reng és ring a búza,
délibáb a rét fölött
karcsu tornyokat forgat,
kék, kék, kék a végtelen,
zöld gyík surran sárga fű között
és
kövér napsugár aranyat hint.
Szabad kérnem szegény világtalannak!
délibáb a rét fölött
karcsu tornyokat forgat,
kék, kék, kék a végtelen,
zöld gyík surran sárga fű között
és
kövér napsugár aranyat hint.
Szabad kérnem szegény világtalannak!
Csókot adjál féligserdült lánykám,
ifjú kebled ingerlő vadalma,
finom fátylakba burkold csipődet,
lábad járjon lágy keleti táncot.
Szabad kérnem szegény világtalannak!
ifjú kebled ingerlő vadalma,
finom fátylakba burkold csipődet,
lábad járjon lágy keleti táncot.
Szabad kérnem szegény világtalannak!
Kemencében kenyér pirul,
anya mellén gyermek virul,
párolgó étel a tálba,
csücsörödik is már apó szája.
Szabad kérnem szegény világtalannak!
anya mellén gyermek virul,
párolgó étel a tálba,
csücsörödik is már apó szája.
Szabad kérnem szegény világtalannak!
Messzi tengerek nyúlnak messzi tájnak,
fekete hajók csillagokba szállnak,
vannak bársonyos, puha karosszékek,
vannak emberek, akik szépen élnek.
Szabad kérnem szegény világtalannak!
fekete hajók csillagokba szállnak,
vannak bársonyos, puha karosszékek,
vannak emberek, akik szépen élnek.
Szabad kérnem szegény világtalannak!
Izmos karok ekét és kardot forgatnak,
de nehéz a sora bilincsbevert rabnak;
szép az ének: népek bús könnyekbe fúlnak
és fiatal élők most indulnak útnak.
Kezit csókolom… Köszönöm szépen…
de nehéz a sora bilincsbevert rabnak;
szép az ének: népek bús könnyekbe fúlnak
és fiatal élők most indulnak útnak.
Kezit csókolom… Köszönöm szépen…
