Hacsó Erzsébet: Maradj!
Hacsó Erzsébet: Maradj!
Megállj! Türelem!
Valamit mondani akarok:
Igen, azt akarom elmondani,
hogy a szívem piros a véremtől,
mindig piros.
Várj! ne siess!
már tudom, már kimondom,
hogy te mindig sietsz.
És nekem veled kell sietnem,
és mégis lemaradok és egyhelyben állva vénülök.
Igen, ezt, ezt akartam neked megmondani,
és azt, hogy te és én…
hogy nekem valami nagyon fáj.
Jaj, hát nem akarod megérteni!
Nem érted! azt akarom mondani,
hogy tudom, hogy van,
hogy,… hogy szép, hogy nagyon kívánom
és magamnak akarom.
Ne menj tovább, – már igazán tudom, mit akarok.
Azt akarom, hogy ne menj tovább,
hogy soha se menj tovább!
Hallod? Ne rohanj,
ne tépd a fényt, a meleget rólam.
Maradj!
Akarom, hogy maradj
s legyen örökre az enyém, amit akarok.
Valamit mondani akarok:
Igen, azt akarom elmondani,
hogy a szívem piros a véremtől,
mindig piros.
Várj! ne siess!
már tudom, már kimondom,
hogy te mindig sietsz.
És nekem veled kell sietnem,
és mégis lemaradok és egyhelyben állva vénülök.
Igen, ezt, ezt akartam neked megmondani,
és azt, hogy te és én…
hogy nekem valami nagyon fáj.
Jaj, hát nem akarod megérteni!
Nem érted! azt akarom mondani,
hogy tudom, hogy van,
hogy,… hogy szép, hogy nagyon kívánom
és magamnak akarom.
Ne menj tovább, – már igazán tudom, mit akarok.
Azt akarom, hogy ne menj tovább,
hogy soha se menj tovább!
Hallod? Ne rohanj,
ne tépd a fényt, a meleget rólam.
Maradj!
Akarom, hogy maradj
s legyen örökre az enyém, amit akarok.
