FENYŐ LÁSZLÓ: HAMUSZÜRKE VÁROSI ESŐK…
FENYŐ LÁSZLÓ: HAMUSZÜRKE VÁROSI ESŐK…
Hamuszürke városi esők,
hosszulábu városi esők
csak mennek-mendegélnek,
vándorbotjuk a szél
és mendegélnek
naphosszat, éjszaka,
mormolva sorsukat
mint koldusasszonyok.
hosszulábu városi esők
csak mennek-mendegélnek,
vándorbotjuk a szél
és mendegélnek
naphosszat, éjszaka,
mormolva sorsukat
mint koldusasszonyok.
Fátyolos, tompa világ
hullong az ablakon át,
mintha a város valamennyi
pincéje idehozta volna
szellőzni felgyűlt dohát:
fojt a szoba – hol itt, hol ott
leselkedik, nyomaszt
ezernyi végzetes sarok
s ha valami rezzen,
úgy érzed, abban a neszben
most utolsó terved is elhagyott
hullong az ablakon át,
mintha a város valamennyi
pincéje idehozta volna
szellőzni felgyűlt dohát:
fojt a szoba – hol itt, hol ott
leselkedik, nyomaszt
ezernyi végzetes sarok
s ha valami rezzen,
úgy érzed, abban a neszben
most utolsó terved is elhagyott
és futni szeretnél, sápadt kalandor,
számkivetett homlokoddal
elérhetetlen szüretek felé –
vagy feküdni egy fenyőfa alatt,
szél és eső:
csontig meginná hallgató hajad…
számkivetett homlokoddal
elérhetetlen szüretek felé –
vagy feküdni egy fenyőfa alatt,
szél és eső:
csontig meginná hallgató hajad…
