REICHARD PIROSKA: MENEKÜLTEM ELŐLED:
rózsabokor nyult ki rácsos ablakodból
s tüskés-virágos ága visszahúzott,
akármerre jártam.
s szivedbe mártott tőröm nyomán
megeredt a vér szivemből.
s enkezem lóbálta, dobta a csóvát;
s hamvaidból phőnix-madárként
felszárnyaltál időtlen szépségben.