BÁNYAI KORNÉL: FÖLDÖNFUTÓ
BÁNYAI KORNÉL: FÖLDÖNFUTÓ
Ösvények őrzik talpamat,
ballagok utak porában.
Ösmernek jól a lágy füvek,
erdők híves hajlékaim.
ballagok utak porában.
Ösmernek jól a lágy füvek,
erdők híves hajlékaim.
Megállok itt-ott, hallgatom
magam s a föld lehelletét.
Vállamon tüzes madár ül:
jó kedvem tart énekszóval:
magam s a föld lehelletét.
Vállamon tüzes madár ül:
jó kedvem tart énekszóval:
«Sej-haj hamar lovam: lábam,
köd előttem, köd utánam,
nincsen házam: sohasem volt,
nincsen hazám: régen megholt…»
köd előttem, köd utánam,
nincsen házam: sohasem volt,
nincsen hazám: régen megholt…»
Dúdolok s nem fáj, hogy árva
ördögszekér lett belőlem,
kunyhó sem hí és veszettül
morognak rám a városok.
ördögszekér lett belőlem,
kunyhó sem hí és veszettül
morognak rám a városok.
Mezőn magvakért sürögnek
barmok és zsiros parasztok.
Süröghetnek: ember íz sors
számba gyűl és messze lángol.
barmok és zsiros parasztok.
Süröghetnek: ember íz sors
számba gyűl és messze lángol.
Mások is jártak így e bús
tájakon s tán pórabbul is,
harmincévem jó útlevél,
nyomukba bátran léphetek.
tájakon s tán pórabbul is,
harmincévem jó útlevél,
nyomukba bátran léphetek.
Derűsen biztatom magam
s ha vén fűz karja rejteget,
bizonnyal egyik ükapám
hintette rám áldásait.
s ha vén fűz karja rejteget,
bizonnyal egyik ükapám
hintette rám áldásait.
Nem vár tisztes sír, temető,
hová minden község vonúl.
Tücskös árokban gyökerek
csókolják csöndes csontjaim.
hová minden község vonúl.
Tücskös árokban gyökerek
csókolják csöndes csontjaim.
