Berda József: Meditáció
Berda József: Meditáció
Mintha itt állnék magam előtt
s nem tudom miért? mégis
magam elé állok: nézd itt
senki sem tudja ki vagyok én. – –
Ó elsiketitő egyedülség!
jó volna tán megöregedni már…
s nem tudom miért? mégis
magam elé állok: nézd itt
senki sem tudja ki vagyok én. – –
Ó elsiketitő egyedülség!
jó volna tán megöregedni már…
Enni, inni s aludni, furcsa, hogy
e csúnya játékot mindennap
előlről kezdjed s beleöregedjél. –
Mit várod, ki segit rajtad?
Ugy van jól, ne szeressen senki…
Csak emberek között rohansz, lélek
a lelkek között és senki sem veszi
észre – elromlott jóság –,
hogy te is élsz, sirsz, nevetsz és
meghalsz oly egyszerűen, mint sok
egyszerű állat, kit Isten veled együtt
visszaszólit magához az égi mezőkre…
e csúnya játékot mindennap
előlről kezdjed s beleöregedjél. –
Mit várod, ki segit rajtad?
Ugy van jól, ne szeressen senki…
Csak emberek között rohansz, lélek
a lelkek között és senki sem veszi
észre – elromlott jóság –,
hogy te is élsz, sirsz, nevetsz és
meghalsz oly egyszerűen, mint sok
egyszerű állat, kit Isten veled együtt
visszaszólit magához az égi mezőkre…
