Gellért Oszkár: Mi az meghalni?
Gellért Oszkár: Mi az meghalni?
Szemébe néztem egy bóbitás galambnak:
Tudod-e testvér, hogy te is meghalsz egyszer?
Azt turbékolta:
Mi az meghalni?
Tudod-e testvér, hogy te is meghalsz egyszer?
Azt turbékolta:
Mi az meghalni?
Megráztam egy tölgyfát a derekánál:
Tudod-e testvér, hogy te is meghalsz egyszer?
Azt suttogta vissza:
Mi az meghalni?
Tudod-e testvér, hogy te is meghalsz egyszer?
Azt suttogta vissza:
Mi az meghalni?
Kutyám nyakát markomba szorítottam:
Tudod-e testvér, hogy te is meghalsz egyszer?
Azt vonitotta:
Mi az meghalni?
Tudod-e testvér, hogy te is meghalsz egyszer?
Azt vonitotta:
Mi az meghalni?
Megkáromoltam Istent: Teremtett lényeid közt
Miért csak éppen nékem, embernek, mostohádnak,
Adtad a tudat átkát, hogy meg kell halnom egyszer?
Miért csak éppen nékem, embernek, mostohádnak,
Adtad a tudat átkát, hogy meg kell halnom egyszer?
S álmomban aznap éjjel a tölgy kilépett a földből
S reámzuhant.
Kutyám mellemnek ugrott s torkomat átharapta.
Galambom véres csőrrel szemembe belevájt.
S én álltam mereven
Csontvázzá istenülve
S állkapcsomon keresztül a szél azt dudorászta:
Mi az meghalni?
S reámzuhant.
Kutyám mellemnek ugrott s torkomat átharapta.
Galambom véres csőrrel szemembe belevájt.
S én álltam mereven
Csontvázzá istenülve
S állkapcsomon keresztül a szél azt dudorászta:
Mi az meghalni?
