Farkas László: Életem
Farkas László: Életem
Tavasztól tavaszig kóborlok, szelekkel cimborálok
a tél száraz faágain védtelen madarak s emlékeim dideregnek
bennt a falukban a fehér házak kemencéinél mesék melegednek
s lányok énekétől megvilágosodnak az udvarok
esztendőket lépek mindegyik perc-barázdán
tétova szárnyakon erdők felett, angyalok dalában, friss szénaillatban járok
a mezőkön a csönd galambja turbékol s gyermekkedvű kis fuvalmak
játszadoznak
az ég gömbölyü arcán mint a foszló mosoly, leszalad egy csillag
szelek zörrenő tánca fogad s börtönajtók előtt keresztbefeküdt
sorsok árnyékai
menhelyeken sűrű bánatukon görnyednek az emberek
néha meggazdagodom kedveseim életével, kik oly tétován járkálnak
bánatos napjaimban, mint egy sűrű lombsátoros erdőn
halott füveket, roskadt virágokat terítek magam alá
hosszú keresztet vet bennem a szó bűnbánata
szemeimből kék könnyek ráfolynak a daloló tájra
falatozni visszatérek az erdőbe, morzsáim mellé leültetem a madarakat
s mielőtt elaludnék
kiskésemmel a Kedves nevét vésem a fákba.
a tél száraz faágain védtelen madarak s emlékeim dideregnek
bennt a falukban a fehér házak kemencéinél mesék melegednek
s lányok énekétől megvilágosodnak az udvarok
esztendőket lépek mindegyik perc-barázdán
tétova szárnyakon erdők felett, angyalok dalában, friss szénaillatban járok
a mezőkön a csönd galambja turbékol s gyermekkedvű kis fuvalmak
játszadoznak
az ég gömbölyü arcán mint a foszló mosoly, leszalad egy csillag
szelek zörrenő tánca fogad s börtönajtók előtt keresztbefeküdt
sorsok árnyékai
menhelyeken sűrű bánatukon görnyednek az emberek
néha meggazdagodom kedveseim életével, kik oly tétován járkálnak
bánatos napjaimban, mint egy sűrű lombsátoros erdőn
halott füveket, roskadt virágokat terítek magam alá
hosszú keresztet vet bennem a szó bűnbánata
szemeimből kék könnyek ráfolynak a daloló tájra
falatozni visszatérek az erdőbe, morzsáim mellé leültetem a madarakat
s mielőtt elaludnék
kiskésemmel a Kedves nevét vésem a fákba.
