Ignotus Pál: Fiatalság, fiatalosság
Ignotus Pál: Fiatalság, fiatalosság
Kaptam a következő levelet:
Kedves fiam, Pali! Nagy élvezettel olvastam a Nyugatban a Monsieur Homais (értsd: polgári demokrácia, liberalizmus, pacifizmus, pozitivizmus, racionalizmus) «rehabilitálásáról» szóló előadásod szövegét. Okos és érett volt, igazán felnőtt írás – felnőtt az életuntságig. És ez az, ami, ha nem veszed rossz néven őszinteségemet, kissé fáj nekem. Mert annak jellemzésére, hogy mennyire tetszett nekem a cikked, nem mondhatok egyebet, mint hogy olyan, mintha apád írta volna. De hiszen éppen ez a baj. Tőled, a te generációdtól mégis csak mást várna az ember. Rosszabbat, éretlenebbet, de mindenesetre mást. Én minden szavadban egyetértek veled, de, félek, valami bajnak kell lennie azzal az ifjúsággal, melynek elveivel a magamfajta félholtra és nyárspolgárrá higgadt öreg úr ilyen nagyon egyet tud érteni. Hiába mondom magamban, hogy igazad van; jobban szeretném, ha kevesebb igazad volna, de több hited, lelkességed, fiatalosságod. Kiábrándult okosak lenni mi öregek is tudunk. Ti fiatalok sem tudnátok egyebet? Nem gondolod, hogy valami baj van az efajta fiatalság körül?
Ne haragudj ezért a megjegyzésemért, nem tudtam elhallgatni. Egyébként mégegyszer gratulálok és sokszor ölellek
aláírás.
