Farkas Zoltán: RÉGI EGYHÁZMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS
Farkas Zoltán: RÉGI EGYHÁZMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS
A millenáris év nagyszerű történelmi kiállításának remekeire emlékeztet az Országos Iparművészeti Múzeumnak most megnyilt egyházművészeti kiállítása, melyben pazar egyházi műkincsek vannak felhalmozva, ezért régi művészetünk történetének szempontjából is szinte megbecsülhetetlen jelentőségű. Egyházak, közgyűjtemények és magángyűjtők vetekedtek egymással, hogy mentől gazdagabbá tegyék anyagát. Szobrokat, kisplasztikát, ötvös-munkákat, fémtárgyakat, szövetneműeket, tehát miseruhákat dalmatikákat, pluviálékat, antependiumokat, faliszőnyegeket és könyveket tartalmaz, régen elmúlt idők lelkesen rajongó lelkének csodaszép emlékeit.
Nincs helyünk és nem is feladatunk, hogy részletesen soroljuk fel még a legkiemelkedőbb tárgyakat sem, az iparművészetnek minden ágából származó csodás alkotásokat úgysem a szó, hanem csupán a szemlélet méltathatja igazán. Feladatunk csak annyi, hogy a lehető legnyomatékosabban hívjuk fel olvasóink figyelmét erre a gyűjteményre, melyet a Szent Imre ünnepségek kivételes alkalma egyesített. De meg kell emlékeznünk a múzeum derék és önfeláldozó munkájáról, amellyel ezt a kivételesen nagyjelentőségü anyagot összegyűjtötte és kitűnő tárgymutatóban jól megmagyarázza, nem felejtkezhetünk meg végül a kiállítók áldozatkészségéről sem, akik nemcsak szívesen engedték át kincseiket, hanem a költségekhez is bőkezüen hozzájárultak.
De ezzel a kiállítással kapcsolatban még valaminek eszünkbe kell jutni. Annak, hogy ma igazi értelemben vett egyházi művészetről alig lehet szó. Hogy ma még mindig a barokk kor agyoncsépelt és nem a mai lélekből fakadó formáin rágódik az az egyházfelszerelési ipar, amely nagyon távol áll attól, hogy művészetnek lehessen nevezni. Bár meg volna ennek a kiállításnak az a serkentő hatása, hogy az egyház és a művészet ismét egymásra találjanak az emberiség eszményeinek közös szolgálatában.
