GELLÉRT OSZKÁR: KI KÉRDEZ ENGEM?
GELLÉRT OSZKÁR: KI KÉRDEZ ENGEM?
Ki kérdez engem, ha nem irok verset,
Ki kérdez engem, hallgató költőt:
Miért a süket szünetek?
Hitvesem, anyám, fiam.
Néhány barát, lélekben testvér.
S éjjente a halál.
Ki kérdez engem, hallgató költőt:
Miért a süket szünetek?
Hitvesem, anyám, fiam.
Néhány barát, lélekben testvér.
S éjjente a halál.
Óh hova lett, hova lett az az idő,
Mikor éjjente a csillagos égbolt
S nappal a napfény kérdezett?
S én feleltem mindig. S megszületett a dal.
Mikor éjjente a csillagos égbolt
S nappal a napfény kérdezett?
S én feleltem mindig. S megszületett a dal.
S ha jártam tengereken:
A hullám kérdezett.
S ha jártam hegyek között:
A szikla kérdezett.
Erdőben a fák, mezőn a búza s a búzavirág.
Hajnalban a rigók, este a fülemilék.
A hullám kérdezett.
S ha jártam hegyek között:
A szikla kérdezett.
Erdőben a fák, mezőn a búza s a búzavirág.
Hajnalban a rigók, este a fülemilék.
Most hallgatnak bennem mind.
Várják,
Míg egyszer ujra kérdez az Isten.
Várják,
Míg egyszer ujra kérdez az Isten.
