CSANÁDY GYÖRGY: ALKONY ESŐ UTÁN
Gyémántrezgőket hullató fenyők
És szénnéégett feketék az árnyak
Veri az égbolt rózsaszín rézüstjét
Míg vékony lesz miként üvegharang
Pihenni tért az erdővágó Isten
Szekérnyomán fellélegzik a föld
Nehéz párákat piheg fel a völgy
Az erdők ezer jószagot lihegnek
Napízzel érett, telt eperszemölcs
Cukros tejszínben fürdött gyöngyvirág
Megcsüggedt napraforgók bús feje
S álomra konnyadt berki szürke fűz
Öreg holló, magányos, hangtalan
Lebben fészkére, mint a bölcs halál
Tragédiák óbíbor függönye
Hull lassan a nagy színjáték után