CSANÁDY GYÖRGY: BUZASZEM
Csak unom a te minden mesterséged
Unom a törvényt és unom a rendet
És unlak téged az emberi formán
Mint hogy unod e kitalált világot
Csak már késő visszateremteni
Mert már magától is forog tovább
Mindent előlről kéne kezdeni
Mindent a porig kéne rontani
Hogy lehessen itt tenni valamit
Hogy napmeleg, föld, eső, buzaszem
Négy nap. Megállni s nem menni tovább
Nincs hatodik nap, sem állat, sem ember
Hogy buzaszem legyünk és nincs tovább
Sem okozat, se cél, se összefüggés
Sem kéve, sem liszt, sem pedig kenyér
Ki csépel, őröl, süt, fal, csömöröl
Pedig azért hogy szent a buzaszem
Dicsérő embert kár volt kifaragni
Azonfelül hogy meghajló kalász
Hogy földbe visszapergő őszi mag
Hogy földből feltörekvő uj csira
Szabály, rím, forma, módszer, magyarázat
Isten: legyen csak egy nagy zöld mező
És benne mi: millió búzaszem