Kallimachos: MINT A VADÁSZ…
nyul szaladó árnyát kergeti hóvizen át
s nem csügged; de ha így szólnál neki: «Itt van előtted
mozdúlatlan a vad!» – rá se tekintene tán:
épilyen a szerelem, mert üldözi azt, ami illan,
s elfordúl attól, ami kinálja magát.