KOMLÓS ALADÁR: JEGYZET, UTKÖZBEN TÉLEN
s én szerettem volna megállni és veled menni tovább,
fehéren ragyogó lángjaiddal. – De íme: az én kezemben
nem volt láng! – csak korcs füstölgés, nyomorúság. A fejem
pirulva lecsuklott. Nem mehetek veled én. – Mi lesz velem? Ó láng lenni egyszer,
rest gyengeség szennyét elégető, kis füstjeimet hatalmas arany
lobogásba olvasztó láng, csak-láng, tisztaságnak
s erőnek lángja!