FODOR JÓZSEF: SOKSZOR GONDOLOM
FODOR JÓZSEF: SOKSZOR GONDOLOM
Sokszor gondolom, ha a bokros rózsák
Arcodon nehéz illatukat szórják,
Hogy bolyhos párájuk közé szédülve,
(Mint kertiekébe, ha fönn röpülve,
Szép Pünkösd pirosan száll át a földön)
Bezuhanok, oly piritó közel jön
Bokruk s rácsap a hő-szín rengetegje
Közül tested kertföld szaga fejemre.
Arcodon nehéz illatukat szórják,
Hogy bolyhos párájuk közé szédülve,
(Mint kertiekébe, ha fönn röpülve,
Szép Pünkösd pirosan száll át a földön)
Bezuhanok, oly piritó közel jön
Bokruk s rácsap a hő-szín rengetegje
Közül tested kertföld szaga fejemre.
Hogy csapzanak rózsáid, el nem férnek
Arcodban, kinyúlnak, mint, keritések
Fölött, túlbokrosult kerti virágok,
Édes meleg tej-illatukban állok:
Óh, támaszd meg az arcodon rózsád,
Arcod letörik, oly nagy egyik, másik -
Mi lesz, ha kitörik arcodból s bukva,
Vérnedves szárral hull egyik az utra?
Arcodban, kinyúlnak, mint, keritések
Fölött, túlbokrosult kerti virágok,
Édes meleg tej-illatukban állok:
Óh, támaszd meg az arcodon rózsád,
Arcod letörik, oly nagy egyik, másik -
Mi lesz, ha kitörik arcodból s bukva,
Vérnedves szárral hull egyik az utra?
Ily virágzásnak, leányáradásnak
Rőt zúgásában mit önvesztve álljak,
Sűrű zivatarát mérges pozsgásnak
Nézzem s tüzét vérszirom szikrázásnak.
A buja tavasz megbolondult rajtad,
Zsufolt arcodtól fejem fojtva lankad:
Jaj, mi lesz, hogyha ittas-melegedve
Bezuhanok a rózsákba, a kertbe?!
Rőt zúgásában mit önvesztve álljak,
Sűrű zivatarát mérges pozsgásnak
Nézzem s tüzét vérszirom szikrázásnak.
A buja tavasz megbolondult rajtad,
Zsufolt arcodtól fejem fojtva lankad:
Jaj, mi lesz, hogyha ittas-melegedve
Bezuhanok a rózsákba, a kertbe?!
