FRISS ENDRE: SZÜRET
de elmaradt a fordulónál, mint a kósza eb –
s lehajló ágával kedvesen tessékelt előre
bő köpenyükben.
Mint a halálba induló ezred! –
karjai kitárva,
s hivó, mosolygó ablakocskái!…
a szitáról, egyhanguan, az örlő ásit,
karja fáradtan csüng már, a földön
sötét szőllő-szem vérzik, alvadón
Mint János legurult fője.
Csendes szó illik ma sorunkhoz –
gubbaszt, olajfánk rámázolódik
az égre… kócos gyerekfej!…
fölötte sarló fityeg és meztelen
csillagok dideregnek.