ILLYÉS GYULA: VILLÁM VILLAN…
ILLYÉS GYULA: VILLÁM VILLAN…
Villám villan, – a szteppén át forgószél fut, égve,
közepében egy sátánfi bokázik és hegedül -
roppan az ég, – esti jámbor hazatérők, boruljatok térdre,
döngő léptekkel egy baljóslatu isten rohan kelet felől.
közepében egy sátánfi bokázik és hegedül -
roppan az ég, – esti jámbor hazatérők, boruljatok térdre,
döngő léptekkel egy baljóslatu isten rohan kelet felől.
De ellép könnyedén a táj felett, – gyorsan oszlanak a felhők,
kiugrik az égre s elkezdi víg táncát az esthajnalcsillag.
Lent a falu szélén sárgás fényt és gyenge, el-elakadó dalt
csurgat a friss estbe egy kis kocsma-ablak.
kiugrik az égre s elkezdi víg táncát az esthajnalcsillag.
Lent a falu szélén sárgás fényt és gyenge, el-elakadó dalt
csurgat a friss estbe egy kis kocsma-ablak.
Kocsma előtt lóca. Rajta kilenc pogány
őrangyal ül, mivel, ősi szokás szerint, tisztátalan helyre
nem léphetnek ők be, – várják gazdáikat
s szomorú sorsukat mesélik egymásnak, nekikeseredve.
őrangyal ül, mivel, ősi szokás szerint, tisztátalan helyre
nem léphetnek ők be, – várják gazdáikat
s szomorú sorsukat mesélik egymásnak, nekikeseredve.
«Kásával és apró süteménnyel kérlek – hangzik a szomszédból
egy gazda éneke, karjait jajongva az égre emeli -
te hatalmas isten, mulaszd hátfájásom! – fölnyujtja a kását
s aztán leereszti s azután megeszi…
egy gazda éneke, karjait jajongva az égre emeli -
te hatalmas isten, mulaszd hátfájásom! – fölnyujtja a kását
s aztán leereszti s azután megeszi…
…E törzs vallása az, hogy halála után
az ember egy angyal kiséretében még negyven napig járja
régi lakhelyeit, s mit ott elkövetett: rossz tetteit menti;
jókat pediglen isten angyalának bőven magyarázza.
az ember egy angyal kiséretében még negyven napig járja
régi lakhelyeit, s mit ott elkövetett: rossz tetteit menti;
jókat pediglen isten angyalának bőven magyarázza.
Igy vonul egy vogul ott a dombon ép egy angyallal vitázva,
mutogatnak egy jól-fedő bokor felé… előtte megállnak,
pirul a jó vogul, vállát vonogatja… de lám, megegyeznek,
egymás tenyerébe csapnak s kéz a kézben hirtelen felszállnak.
mutogatnak egy jól-fedő bokor felé… előtte megállnak,
pirul a jó vogul, vállát vonogatja… de lám, megegyeznek,
egymás tenyerébe csapnak s kéz a kézben hirtelen felszállnak.
Édes illat terjed. Oly nagy a nyugalom, hogy az istállókban
a lovak is hasra feküsznek… kisdedként szuszog a mord bika,
a sötétben anyját keresi egy borju, – felbőg a bús tehén:
percre belenémul egész Szibéria…
a lovak is hasra feküsznek… kisdedként szuszog a mord bika,
a sötétben anyját keresi egy borju, – felbőg a bús tehén:
percre belenémul egész Szibéria…
*
E tájra vágysz, fiú? megunván Napnyugat
vad berregéseit s füstfellegbe borult
egét: nyugalmadat hiszed, hogy megleled e tájon, mely fölött
most visz egy holt szüzet csónakján ép' a hold…?
vad berregéseit s füstfellegbe borult
egét: nyugalmadat hiszed, hogy megleled e tájon, mely fölött
most visz egy holt szüzet csónakján ép' a hold…?
E tájra vágyom én, vagy ennél is tovább! mennék oly ég alá
hol zúgó homlokom pihenni tudna és feledné keserű
emlékeit, e zord üres világ bamba törvényeit!, ahol
beszökne szivembe egy kis szabad derü.
hol zúgó homlokom pihenni tudna és feledné keserű
emlékeit, e zord üres világ bamba törvényeit!, ahol
beszökne szivembe egy kis szabad derü.
Lovam lenne, lovam kantárszárát lovam lágy nyakába vetném
távot Európa üvöltéseitől léptetnék egyedül
az elérhetetlen őshazába; mennék vágyam után bátran
a titkos ősanya felé, kinek képe feledhetetlenül
távot Európa üvöltéseitől léptetnék egyedül
az elérhetetlen őshazába; mennék vágyam után bátran
a titkos ősanya felé, kinek képe feledhetetlenül
szivemben él, kinek öle körül mesék meleg hona reszket!
Mennék dudolgatva, nevetgélve halkan, néha meg-megállnék,
visszaintenék még lovamról és aztán tünvén álmosodva
lassan én is egy víg mese-hőssé válnék…
Mennék dudolgatva, nevetgélve halkan, néha meg-megállnék,
visszaintenék még lovamról és aztán tünvén álmosodva
lassan én is egy víg mese-hőssé válnék…
