FENYŐ LÁSZLÓ: VÁROSI ŐSZ

Teljes szövegű keresés

FENYŐ LÁSZLÓ: VÁROSI ŐSZ
Mind rokonaim ők… ez őszies szegények,
kik hadarnak szétszórva az uccasarkokon,
vagy hallgatagok és csak rongyaik beszélnek.
Rokonom a folyó s a szélütötte pára,
mely fölötte lebeg, a füstös szürke-szín,
ez a városi ősz, amelynek csak kopárja
van és csak esőkkel mulat szürettelen,
mennyivel igazabb, megszenvedettebb ősz ez,
mint az a hangos ősz fenn a szöllőhegyen.
Itt születtem… ősz volt… rokonát leli bennem
az őszi ég, a fázó lámpa, az uccakő,
mind, mind rokonaim, őszies lelkemben
megmártottam őket és elringatom,
mint csillagot a víz… ó, jertek rokonok:
megannyi ringatásra epedő csillagom!

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT