Schöpflin Aladár: SZEMERE GYÖRGY • (1863–1930)
Schöpflin Aladár: SZEMERE GYÖRGY •
(1863–1930)
(1863–1930)
Valamikor nagy reményeket fűztünk hozzá. A Thália hőskorában Siralom-házban című kis darabja úgy hatott, mint egy kitűnő magyar drámaíró első lépése s az utána következő, az Erősek és gyengék című dráma mintha már kezdte volna beváltani az első ígéretet. Első novelláiban élveztük az erős reális érzéket, a magyar élet alakjainak sokszor humorral színezett, érdekes rajzát. Korábbi regényei, különösen A halász regénye, mintha kezdő lépés lett volna a falusi magyar élet újszerűen reális ábrázolása felé. Volt benne valami magyar eredetiség, ami sokszor kitört belőle a magára vett konvenciók alól.
Egyik főbaja az volt, hogy későn, már negyvenedik éve körül fogott hozzá komolyan az íráshoz. Addig élte a vidéki földbirtokos gentry könnyű életét. Ilyen késő korban nagyon nagy tehetségnek kell lenni, hogy valaki kidolgozhassa a maga írói világfelfogását és stílusát. Szemere nem tudott idáig eljutni s ezért mindig maradt írásában egyenetlenség, színvonalbeli ingadozás, nem ritkán félresiklás az írói ízlés vonalából. Ez különösen későbbi munkáin érezhető. Egyre gyakrabban vett fel bizonyos nem-jóízű morál-pedagógusi hangot. Úgy érezte, neki kötelessége a sokat gáncsolt és gúnyolt magyar gentry szószólójává és védőjévé, sőt lelkiismeretévé lenni s ezt a tendenciát nagyon is nyiltan megmutatta, a művészi igazság rovására. Minden könyvében vannak kitűnő részletek, a tehetség villanásai, de egészet alkotni nem engedték a lényében rejlő belső gátlások. Azok közé a nem ritka magyarok közé tartozott, akik nem tudták műveikben elérni a saját képességük egyenértékét.
