ILLYÉS GYULA: ŐSZ FELÉ
Mintha egy Édesanya várna
Reménykedve s gyermekül bízva,
Valahol engemet ott vissza.
Éri arcomat szemefénye,
Békéltető, ki a férfit is
Csecsemőként vonja keblére.
Hol immár őszi szagok szállnak,
Derengve emlékszem köténye
Illatára e jó anyának.
Terjeng e szagokban a titka,
Tétován állok s futnék az ő
Erős térdei közé vissza.
A nap körül s kit soha sírni
Nem láttatok: szívemet forró
Panaszok súlya nehezíti.
Úgy érzem az ő közelségét –
Fényes felhők lebbennek, mintha –
Ő nyujtaná a zsebkendőjét…