ERDÉLYI JÓZSEF: TELEFONKARÓK
ERDÉLYI JÓZSEF: TELEFONKARÓK
Két felén az útnak
szürkén állanak,
eső mossa őket,
repeszti a nap,
szelek fujdogálják,
döntő viharok
s zúgnak a sovány, bús
telefonkarók.
szürkén állanak,
eső mossa őket,
repeszti a nap,
szelek fujdogálják,
döntő viharok
s zúgnak a sovány, bús
telefonkarók.
Megmegáll mellettük
a kóbor gyerek,
hallgatja a zúgást,
de nem érti meg.
Nem érti azt senki,
csak én egyedül, -
betyár dalol benne,
cigány hegedül.
a kóbor gyerek,
hallgatja a zúgást,
de nem érti meg.
Nem érti azt senki,
csak én egyedül, -
betyár dalol benne,
cigány hegedül.
Akasztófa minden
telefonkaró,
benne útonállók
rab lelke dalol,
kuruc dalol benne,
bujdosó betyár,
régen felakasztott
cigány muzsikál.
telefonkaró,
benne útonállók
rab lelke dalol,
kuruc dalol benne,
bujdosó betyár,
régen felakasztott
cigány muzsikál.
Fekete vaskampón
fehér porcelán:
egy-egy kitekert nyak:
csigolya talán
s ama vaskötélnek
egy-egy fonala
minden telefondrót. -
Haláltambura...
fehér porcelán:
egy-egy kitekert nyak:
csigolya talán
s ama vaskötélnek
egy-egy fonala
minden telefondrót. -
Haláltambura...
Be sokat hallgattam
bolygva egyedül...
Betyár dalol benne,
cigány hegedül,
cimbalmozik benne,
mélán tamburál,
sok-sok régi-régi
nótát a Halál.
bolygva egyedül...
Betyár dalol benne,
cigány hegedül,
cimbalmozik benne,
mélán tamburál,
sok-sok régi-régi
nótát a Halál.
