ILLYÉS GYULA: SZERELEM
ILLYÉS GYULA: SZERELEM
Minden lány után, kit esküvőről hoznak
- nem titkolhatom én - fanyarkodva nézek -
Ájtatosan lépdel a kedves lány... Ezt is,
no ezt is - gondolom - lecsapták kezedről...
- nem titkolhatom én - fanyarkodva nézek -
Ájtatosan lépdel a kedves lány... Ezt is,
no ezt is - gondolom - lecsapták kezedről...
Ott ülök a lagzin, eszem s szivem zokog -
Ó drága hajadon, akit bekötöttek!
Hogyha te azt tudnád! ha tudnád mennyire
értem én vibráló-hajlongó lelkecskéd...
Ó drága hajadon, akit bekötöttek!
Hogyha te azt tudnád! ha tudnád mennyire
értem én vibráló-hajlongó lelkecskéd...
Senki a világon nem érthet úgy téged!
Ládd, meglátom most is lapos hunyorgásod
mögött riadalmad' s kis begyeskedésed' -
s azt is: mért iszol itt olyan kényeskedőn...
Ládd, meglátom most is lapos hunyorgásod
mögött riadalmad' s kis begyeskedésed' -
s azt is: mért iszol itt olyan kényeskedőn...
És látom, mennyi van benned is, mi hozzám
illene! hány finom részlet, mit csak benned
fedeztem fel s ami nélkül - most tudtam meg! -
éltem hiányos lesz, mint idegen leves.
illene! hány finom részlet, mit csak benned
fedeztem fel s ami nélkül - most tudtam meg! -
éltem hiányos lesz, mint idegen leves.
Egyszer egy erdőben kis tisztásra értem
hova lombokon át lopakodott a nap
s táncolt sikos gyepen, - ó - gondoltam - hogyha
kedvesem egyszer így tudna mosolyogni -
hova lombokon át lopakodott a nap
s táncolt sikos gyepen, - ó - gondoltam - hogyha
kedvesem egyszer így tudna mosolyogni -
Sok ilyen példám volt. A kutyánk például
úgy tudja csóválni farkát s oly szeliden
néz félretett fejjel, hogy lelkének ezt a
mozdulatát amely leány eltanulná -
úgy tudja csóválni farkát s oly szeliden
néz félretett fejjel, hogy lelkének ezt a
mozdulatát amely leány eltanulná -
- Igen! igen, szivem, te örök kapkodó
ó te emlékezel s tekintsz jobbra-balra!
Örökké hontalan leszel te, örökké
honodat kereső, mint e széttört világ
tárgyai közt futó szerencsétlen isten.
ó te emlékezel s tekintsz jobbra-balra!
Örökké hontalan leszel te, örökké
honodat kereső, mint e széttört világ
tárgyai közt futó szerencsétlen isten.
