V.
V.
Így szólhat hozzá a bírálat. Az tudja, hogy a színház és a drámaíró üzletéről van szó, de ezt nem szabad tudomásul vennie. Az ő üzlete az, hogy a művészet nevében ítélkezzék s könyörtelenül mondja ki véleményét. Nem törődhet azzal, hogy általa a színház mérlege megsántul, hogy kénytelen lesz szélnek ereszteni tagjait, hogy megannyi alkalmazottja kenyér nélkül marad majd, hogy ezen az estén egyik színésznek véletlenül betegen fekszik a gyermeke, hogy a szerző a kritika hatása alatt esetleg főbelövi magát. Azzal se törődhet, hogy a körötte ülők mikép fogadják a darabot. Mindez magánügy. A közügy az, hogy erről mint vélekedik egyetlen ember, a kritikus.
