ILLYÉS GYULA: MEGERED AZ ESŐ
Kimosolyog percre a zöld hegyvidék,
Aztán összerántja gyorsan fátylait
És kezdi már magos zokogásait,
Éjébe hullt és ott tördeli kezét,
Elfordul jajongva, őrjöngve kiált,
Szél zilálja szerte hosszú sikolyát.
Lábánál, a köd gyors bokrai között
S átfutok a három patakon, melyek
Eltakart arcáról zúgva ömlenek.
A Végzet ösmerni sötétlő honát,
Ködben futok tova, imbolygó világ
Oszlik, fut előttem, mint ősz délibáb.
Fordulj más vidékre gyönge szerelem.
Eltakarom arcom, egyre távolabb
Mélyebbről halljátok kiáltásomat.