SÁRKÖZI GYÖRGY: NEVETNI LÁTSZ…
SÁRKÖZI GYÖRGY: NEVETNI LÁTSZ…
Nevetni látsz: de aki nevet, nem én vagyok,
Szélben reszkető csengőket küldtem magam helyett.
Hallod sebes beszédem: pedig hozzád már nincs szavam,
Kerge kereplők másolják igazi hangomat.
Szélben reszkető csengőket küldtem magam helyett.
Hallod sebes beszédem: pedig hozzád már nincs szavam,
Kerge kereplők másolják igazi hangomat.
Sudár termetem látszat, tekintetem fénye csalás,
Konok igazságom hazugság, megértésem közöny,
Aki jár-kel, évődik, s még csókol, s még szeret,
Csupán varázslat: ha meglököd, összeomlik.
Konok igazságom hazugság, megértésem közöny,
Aki jár-kel, évődik, s még csókol, s még szeret,
Csupán varázslat: ha meglököd, összeomlik.
De ÉN megmaradok: néhány sápadt vonal csak,
Mint pókháló egy sarokban, ahová senkise néz.
Ott lengek majd fölötted, mikor más keze nyúl derekadhoz,
Ott lengek feketén, mikor más előtt fekszel mezitlen.
Mint pókháló egy sarokban, ahová senkise néz.
Ott lengek majd fölötted, mikor más keze nyúl derekadhoz,
Ott lengek feketén, mikor más előtt fekszel mezitlen.
