DÉRY TIBOR: MONOLÓG
DÉRY TIBOR: MONOLÓG
Alszol, kecskeszakállú? És fúrt füleiddel
zsibongó világát hallgatod düheidnek?
Mint a gyapotverő
ősz tenger habzik
zsibongó világát hallgatod düheidnek?
Mint a gyapotverő
ősz tenger habzik
szájad és hullámai fenyegetőn dörögnek
a kigyúlt homlok alatt. Eleven
kígyófészekben megfőtt
botodat magasra tartod
a kigyúlt homlok alatt. Eleven
kígyófészekben megfőtt
botodat magasra tartod
a kinyúlt karral, a lassan lengővel és néma
szívedre versz. Elég volt a csendből
mely nyárfákat rezegtetett
és felhőket szürke táncba
szívedre versz. Elég volt a csendből
mely nyárfákat rezegtetett
és felhőket szürke táncba
- idekünn csend volt. Az ért szerelem
kitör álmodból és kagylózenéje
mely életedet roncsolta
elömlik és ver.
kitör álmodból és kagylózenéje
mely életedet roncsolta
elömlik és ver.
