KASSÁK LAJOS: MANDULAFA
KASSÁK LAJOS: MANDULAFA
Micsoda tér ez és micsoda szelek
látni amint fekete seprüikkel átjönnek a hegyeken
s mészport kénszagot és zöld sáskákat hurcolnak tölcséreikben
az emberek bezárják házuk kapuját
ablakaikra leeresztik a vasredőnyöket
kuckóikban üldögélvén várják
hogy elvonuljon fölöttük ez a rettenetes óra
látni amint fekete seprüikkel átjönnek a hegyeken
s mészport kénszagot és zöld sáskákat hurcolnak tölcséreikben
az emberek bezárják házuk kapuját
ablakaikra leeresztik a vasredőnyöket
kuckóikban üldögélvén várják
hogy elvonuljon fölöttük ez a rettenetes óra
mert rettenetes ez az óra s már szinte elbirhatatlan
ki hitte volna hogy a gyermek aki tegnap bibor szárnyakon jött meg
ma fehérebb a párnánál melynek csipkéi között fekszik
kis öklei összezsugorodtak s a két szemecskéje sötétebb mint az éjszaka
ki hitte volna hogy a fekete bivaly ott áll az udvar közepén a vályu előtt
lehet hogy nemsokára elhull a szomjuságtól s égő nyelvét nem meri megmeríteni a hűs vízben
s egyáltalában ki hitte volna hogy az égen ahol eddig csillagos kertek és naparany rétek hevertek
most szennyes rosszillatú vásznakat lobogtat a szél
ki hitte volna hogy a gyermek aki tegnap bibor szárnyakon jött meg
ma fehérebb a párnánál melynek csipkéi között fekszik
kis öklei összezsugorodtak s a két szemecskéje sötétebb mint az éjszaka
ki hitte volna hogy a fekete bivaly ott áll az udvar közepén a vályu előtt
lehet hogy nemsokára elhull a szomjuságtól s égő nyelvét nem meri megmeríteni a hűs vízben
s egyáltalában ki hitte volna hogy az égen ahol eddig csillagos kertek és naparany rétek hevertek
most szennyes rosszillatú vásznakat lobogtat a szél
ó ki hitte volna hogy eljön egy óra mikor mi valamennyien
együtt leszünk az asztalnál nyomoruságunk láncain a négy fal között
gyilkos kezeinket zsebre dugjuk az idegen tekintetek elől
kialudt pipa lóg az ajkaink közül
s a gyermek ott fekszik előttünk holtan és anélkül
hogy valamelyikünk vállára merné emelni halványkék koporsóját
együtt leszünk az asztalnál nyomoruságunk láncain a négy fal között
gyilkos kezeinket zsebre dugjuk az idegen tekintetek elől
kialudt pipa lóg az ajkaink közül
s a gyermek ott fekszik előttünk holtan és anélkül
hogy valamelyikünk vállára merné emelni halványkék koporsóját
micsoda tér hát ez és micsoda szelek
látni amint fekete seprüikkel átjönnek a hegyeken
a emberek guggolva ülnek fészkeikben
s egy roppant kés lóg a fejük fölött
látni amint fekete seprüikkel átjönnek a hegyeken
a emberek guggolva ülnek fészkeikben
s egy roppant kés lóg a fejük fölött
