GELLÉRT OSZKÁR: VÉN ERDŐBEN
GELLÉRT OSZKÁR: VÉN ERDŐBEN
Erdő, vén erdő, vastagtörzsü fák,
Bölcs aggastyánfák, megértők, szelidek,
És írigy, mogorva fák,
és görcsösek, zsörtölődők,
És riadtan-reszketők,
És kérges-kegyetlenek,
Mint akik érzik már bitófa-sorsukat,
És símán-közönyösek,
Mint akik érzik már kályhák nagy tüzét -
Bölcs aggastyánfák, megértők, szelidek,
És írigy, mogorva fák,
és görcsösek, zsörtölődők,
És riadtan-reszketők,
És kérges-kegyetlenek,
Mint akik érzik már bitófa-sorsukat,
És símán-közönyösek,
Mint akik érzik már kályhák nagy tüzét -
Vajjon nekem mit juttat egykor az öregség?
Fák istene add, ha a fejsze rámcsap,
Volt ifjuságom érezzék vissza utólszor
Évgyürűim.
S úgy várjam a fűrészt,
Mint aki hisz egy más világban:
Volt ifjuságom érezzék vissza utólszor
Évgyürűim.
S úgy várjam a fűrészt,
Mint aki hisz egy más világban:
Hiszi, hogy kerítés lesz,
Mely nagyszerü kertet övez,
Vagy hídpalló,
Mely mélységek fölött vezet át.
Vagy kocsikerék, mely végtelenszer fordul,
Titkos fiók, őrzője drága leveleknek,
Templomkapu, mely kitárul mindeneknek!
Mely nagyszerü kertet övez,
Vagy hídpalló,
Mely mélységek fölött vezet át.
Vagy kocsikerék, mely végtelenszer fordul,
Titkos fiók, őrzője drága leveleknek,
Templomkapu, mely kitárul mindeneknek!
