Farkas Zoltán: KÉPKIÁLLÍTÁSOK
Farkas Zoltán: KÉPKIÁLLÍTÁSOK
Közönségünk nem panaszkodhatik. Azért a nagyon szerény keretek között mozgó pártolásért, amellyel képzőművészeinket támogatja, egyre-másra jó kiállításokat kap cserébe. Az elmult tizennégy nap alatt is három nyilt meg és mind a három valóban figyelemreméltó volt.
A szentendrei festők társasága (vajjon hányadik magyar művészegyesülés ez?) a Nemzeti Szalonban mutatkozott he. Friss levegőjű kiállításon, amely nem mutat ugyan olyan jellegzetes stílust, mint például annak idején a gödöllőiek, de mindamellett becsületes és törekvő munkával hálálja meg Szentendre város jóindulatú áldozatkészségét A kiállító fiatal művészek legtöbbje még nem kialakult művészegyéniség, benne sodródnak a ma folytonosan kavargó és gyakran bizonytalan törekvései között. A legjellemzőbb példa erre az ingadozásra a fiatalok legtehetségesebbike, Heintz Henrik, aki az expresszív naturalizmusról beevezett a neoklasszicizmus vizeire. Efféle gyors ingadozások a tehetséges Jeges Ernő képein is észlelhetők.
A legkialakultabbnak, a saját maga egyéniségére leginkább rátaláltnak az idősebbek közül Pajzs Goebel Jenő látszik, akinek lázas temperamentuma alkalmasint teljes kivirágzásához közeledik. - A kiállítás érdekességét fokozza kiváló mestereinknek, Fényes Adolfnak, Ferenczy Károlynak, Iványi-Grünvald Bélának néhány képe is, akik valamikor szintén dolgoztak Szentendrén.
A Tamás-galériában Schönberger Armand állított ki. A Művészházban és a Belvederében látott vívódásai után ez a jelentkezése erős lehiggadásról számol be. A nagy, de erőtlen gesztusok kora az ő számára is lejárt. Alapjában lírikus temperamentuma lassanként felébe kerekedett a magára öltött erősködő modorosságnak. Alakos kompoziciók, veduták és csendéletek foglalkoztatják ma is, amelyeket halkabban, bensőbben mond el, mint annakelőtte. Intimitásokra hajló lélek, akinek kezében a monumentalitás vágya lágy megoldásokká szelídül. Rajza őszintébb és kevésbé követelődző lett, színei jobban összehangolódnak, mint valamikor, habár még nem érték el azt a kiegyenlítődést, amely felé rajzos vonalvezetésében már jóval közelebb jutott.
A Szépművészeti Múzeumban Balló Ede két teremben németalföldi képekről derék szorgalommal készült másolatait állította ki. Minden másolással foglalkozó művész elkerühetetenül hozzáad valamit a készítette kópiákhoz a saját maga egyéniségéből is. Balló hűvös tárgyilagossága így ki-kicsillan virtuóz technikai tudása mögül, ami különösen a Rembrandt-képek másolatain érezhető. De nagy alázatossága, kimeríthetetlen szorgalma és ügyessége gyakran valóban közel juttatja az eredetiekhez. Mindenesetre örülhet közönségünk, amelynek túlnyomó része sohasem juthat el a külföldi múzeumokba, ha ilyen becsületes odaadással készült másolatokban láthatja Franz Hals, Rembrandt, Pieter de Hooch, Vermeer van Delft néhány remekművét.
