ILLYÉS GYULA: AZ ÉLET FORDULÓJÁN • (Első konceptus)
ILLYÉS GYULA: AZ ÉLET FORDULÓJÁN •
(Első konceptus)
(Első konceptus)
Ránkborul az éj már; megállnak a felhők; szitál a sötétség -
meztelenek a fák ágai odakünn s csillogó nedvesek
s ahogy lebben a szél, ontják könnyeiket -
múlik az ifjuság.
meztelenek a fák ágai odakünn s csillogó nedvesek
s ahogy lebben a szél, ontják könnyeiket -
múlik az ifjuság.
Im, ablakom előtt két lecsapó fecske szinte kéz-kézt fogva
suhan el, mint halak egy tenger fenekén -
egyik a szerelem - gondolom - s a túlsó a szégyenlős remény -
minden mi elkísért elmenekül tőlem, visszafut nesztelen egy igazibb honba.
suhan el, mint halak egy tenger fenekén -
egyik a szerelem - gondolom - s a túlsó a szégyenlős remény -
minden mi elkísért elmenekül tőlem, visszafut nesztelen egy igazibb honba.
Ime, bő ruhában és nagy, aránytalan
tagokkal leül a torz melankólia
mellém... s fejem nyirkos melleire vonja -
s - könnyezz, ha mersz, - gúnyol, - könnyezz, boldogtalan
tagokkal leül a torz melankólia
mellém... s fejem nyirkos melleire vonja -
s - könnyezz, ha mersz, - gúnyol, - könnyezz, boldogtalan
sirasd, ha van midet! tekintsd át életed...
Körül őszi eső zuhog és köd pezseg az erdős halmokon
s rohan tajtékozva a sáros víz feléd a lejtős utakon,
hol elítélhető szándékkal egykoron vezetted kedvesed...
Körül őszi eső zuhog és köd pezseg az erdős halmokon
s rohan tajtékozva a sáros víz feléd a lejtős utakon,
hol elítélhető szándékkal egykoron vezetted kedvesed...
Itten könyökölök. Mint olvasószemek futnak le a cseppek kicsiny ablakomon -
igy folynak perceim s napjaim szünetlen! A hüvös alkonyat elfödi papirom,
amelyre hajolok mint tükörre s gyorsan elfödi örökre ifjúi arcomat!
Pergő cseppeken át látom a barna fák az őszi ködbe hogy' kapkodnak s hajlanak.
igy folynak perceim s napjaim szünetlen! A hüvös alkonyat elfödi papirom,
amelyre hajolok mint tükörre s gyorsan elfödi örökre ifjúi arcomat!
Pergő cseppeken át látom a barna fák az őszi ködbe hogy' kapkodnak s hajlanak.
