ERDÉLYI JÓZSEF: KÁPOLNA
mintha csak egy kis ház volna;
tornya is csak éppen hogy van,
kis harang a kis toronyban.
(Dícsértessék az Úr Jézus,
mindörökké, ámen…)
kőfeszület áll előtte
s azt susogja két szép hársfa:
«ez a hajlék Isten háza.»
(Dícsértessék az Ur Jézus,
mindörökké, ámen…)
látom azt a kis kápolnát;
látom télen-nyáron, látom
napvilágon-holdvilágon.
(Dícsértessék az Úr Jézus,
mindörökké, ámen…)
Mért nézem és mért néz engem? –
Mert engem néz, engem vádol:
mért nem vagyok hívő jámbor.
(Dícsértessék az Úr Jézus,
mindörökké, ámen…)
hogy keresztet sosem vetek?
s látva Jézus függő testét,
mért nem mondom:«dícsértessék!»
(Dícsértessék az Úr Jézus,
mindörökké, ámen…)
s fellegekből prédikálna,
zúgna három nagy harangja:
gyúlnék dacra és haragra!
(Dícsértessék az Úr Jézus,
mindörökké, ámen…)
mintha csak egy kis ház volna;
tornya is csak éppen hogy van,
kis harang a kis toronyban.
(Dícsértessék az Úr Jézus,
mindörökké, ámen…)