Babits Mihály: Dzsungel-idill
Láttad hogy kinyilt a másik georgina is?
Ne nevess! Csak pár szál virág tipeg körülünk:
de legalább mindeniknek külön örülünk.
góliát fa sürüjébe, kicsi Dávid én.
Érzéssel fujtam tanitóm csitri dallamát:
«Árnyas erdőben szeretnék élni nyáron át!»
s ennen életem mögöttem olyan vak vadon!
Éjjel is magába húz egy ingó sűrüség,
hol az ijedt álom jár és zsámbékokra lép.
Örülj hogy kinyilt a «másik» georgina is.
Nékem ez a pár fa-alja époly dús világ,
mint a legnagyobb erdőség, «élni nyáron át».
vele megy veszélyes utján, dzsungele alatt,
s tudja, mily tér egyik diófától másikig,
hol ezer csoda burjánzik, ezer rém lakik.
elérni a ránkboruló levelek közé,
amik olyan illatosak és keserüek,
mint e nyár, melyet alattuk élni jó veled.