NECHANSZKY LAJOS: ŐSZI DAL
halkan zsong az őszi szél,
s hulldogálnak szomorún
a gesztenye-levelek.
zúg-kopog a sok faág,
s hervadt lomb zizeg-zörög
vén fatörzsek szélinél.
így az ősz dalol-dalol,
így az ősz suhog-zokog,
búgja szerte bús dalát.
fák mögül és köd mögül,
fű felett és föld felett
ág között és ág alól.
Isten arca néz le rám,
szép aranyszint szór fölém
felhő-ujjai közül.
bágyadt mosoly ül szemén,
hervadt haja sárga bronz
s ellebeg a szél után – – –
halkan zsong az őszi szél,
s hulldogálnak szomorún
a gesztenye-levelek.