Oláh Gábor: Parasztok kórusa
Oláh Gábor: Parasztok kórusa
PARASZTOK:
Nem szül jót a rossz, csak rosszat. Két fiam már fronton rothad,
Harmadikat fentartónak itthon hagyta a halál.
Szegény ember gazdaságát egyre törik, egyre vágják,
Elől lövik, hátul ütik, félre lépne: bajra áll.
Jobb karomat már rég letörték. Teng az ugar, egyre törpébb
Minden holdam, kis tanyámon károk őrlő-malma jár.
Az asszony is dérrel-durral ellenemre nem jót forral,
Fecskefészkem mind leomlott. Madaram: csak «jómadár».
Bezzeg jó a nagy uraknak: minden pengőt élre raknak,
Megfelezik a lisztünket, hordónk nekik ont ma bort.
A mi földünk sinyli, hogyha szerb komitácsi, muszka szotnya
Bekanyarit a régi határon; aki lopott: minket rabolt.
Szegény ember: komisz ember; kérni nem tud, csalni nem mer,
Maga levében főve fő meg, s fölkanalazza a király,
Telhetetlen gyomra rontja életünket, fenn: a frontja
Falja szegény rongy gyermekeinket. Halni rossz, de élni fáj.
Harmadikat fentartónak itthon hagyta a halál.
Szegény ember gazdaságát egyre törik, egyre vágják,
Elől lövik, hátul ütik, félre lépne: bajra áll.
Jobb karomat már rég letörték. Teng az ugar, egyre törpébb
Minden holdam, kis tanyámon károk őrlő-malma jár.
Az asszony is dérrel-durral ellenemre nem jót forral,
Fecskefészkem mind leomlott. Madaram: csak «jómadár».
Bezzeg jó a nagy uraknak: minden pengőt élre raknak,
Megfelezik a lisztünket, hordónk nekik ont ma bort.
A mi földünk sinyli, hogyha szerb komitácsi, muszka szotnya
Bekanyarit a régi határon; aki lopott: minket rabolt.
Szegény ember: komisz ember; kérni nem tud, csalni nem mer,
Maga levében főve fő meg, s fölkanalazza a király,
Telhetetlen gyomra rontja életünket, fenn: a frontja
Falja szegény rongy gyermekeinket. Halni rossz, de élni fáj.
AZ ÁLLAM:
Baj van lenn a déli határon. Uj ezred kell, ujra, három.
Betömni a rést, mit a vad rác kardja ütött seregünk déli falán.
János gazda, szegre akasztva minden gondot, add ide azt a
Legény fiadat még, aki veled van. Ritkul régi jó katonám.
Betömni a rést, mit a vad rác kardja ütött seregünk déli falán.
János gazda, szegre akasztva minden gondot, add ide azt a
Legény fiadat még, aki veled van. Ritkul régi jó katonám.
PARASZT:
Bár kötelesség: jaj, ne tessék ezt az utolsót hadba vinni.
Osztrákország meg két ország: nem áldozott annyit, mint mi.
Osztrákország meg két ország: nem áldozott annyit, mint mi.
AZ ÁLLAM:
János, János, lázadozóra bajt hoz ez a nap, jajt ez az óra.
Hajtsd a füledet, fejedet szépen harcba hívó állami szómra.
Hajtsd a füledet, fejedet szépen harcba hívó állami szómra.
PARASZT:
Isten látja lelkemet:
Mindent adtam, mitse kaptam. Nagy patakban
Omlott vérünk; mint az ujjam, ugy maradtam -
Több fiam nincs, nem lehet
Összébb vágni, szétzilálni testemet, se lelkemet.
Mindent adtam, mitse kaptam. Nagy patakban
Omlott vérünk; mint az ujjam, ugy maradtam -
Több fiam nincs, nem lehet
Összébb vágni, szétzilálni testemet, se lelkemet.
VÉGREHAJTÓ HATALOM:
Szuronyos katonák, közrevenni ezt a legényt: szökevény katona!
A LEGÉNY:
Érted estem, apám, nagy bajba. Nem látsz engem élve soha. (Elviszik.)
PARASZT:
Jaj ne vigyék el, félkarom volt - félkaromat levágta régen
Már az Ország. S elrabolják végső gyámom, büszkeségem.
Már az Ország. S elrabolják végső gyámom, büszkeségem.
PARASZTOK:
Nem adom a lányom soha legénynek: ha fiat szül, csak bajra szüli.
Fiamat inkább kutba vetem, de nem hagyom sohase lóra ülni.
Sem huszárnak, sem bakának nem adom soha egy kölykömet sem.
Apró fát a tüzre vágnak, nem adom soha császárkatonának
Sem a lelkem, sem a testem.
Fiamat inkább kutba vetem, de nem hagyom sohase lóra ülni.
Sem huszárnak, sem bakának nem adom soha egy kölykömet sem.
Apró fát a tüzre vágnak, nem adom soha császárkatonának
Sem a lelkem, sem a testem.
EGY ÖREG PARASZT:
Csak beszélünk. De ha kürt szól: rányerit a lelkünk ujra.
Hej, az volt csak a cifra tánc - a bosnyák népek háborúja.
Hej, az volt csak a cifra tánc - a bosnyák népek háborúja.
PARASZTOK:
Két fiam eltünt. Mindegy. Megvan három igás kemény lovam.
Majd beszakad a föld a talpuk alatt. Mind elefánt - de szárnya van
Ugy repül, ha nyeregbe csatoltam: a szél sirva kocog megettem.
Elmerülhet a világ, csak mi maradjunk meg benne ketten.
Szép lovam, jó lovam, majd ha minden elrohan:
Poroszkálunk, meg sem állunk a sirunkig boldogan.
Majd beszakad a föld a talpuk alatt. Mind elefánt - de szárnya van
Ugy repül, ha nyeregbe csatoltam: a szél sirva kocog megettem.
Elmerülhet a világ, csak mi maradjunk meg benne ketten.
Szép lovam, jó lovam, majd ha minden elrohan:
Poroszkálunk, meg sem állunk a sirunkig boldogan.
EGY REKVIRÁLÓ TISZT:
Hamar azt a lovat, gazdák! Galiciában, Verhovinában
Zsidógyerek esik az égből. Elakadt minden trén-szekerünk.
Ezeregy ronda gebét ostorral, ruddal, vassal tönkre vágtam,
Még se haladtunk egy toppot sem. Ilyen pihent ló kell nekünk.
Hamar a lovakat, falusi gazdák. Mig a legények hámba ragasztják,
Muszka lovakkal fenn kicserélem, a bőrüket is majd visszaadom.
Az ember: kézzel, a ló meg lábbal, ez az igazság -
Katonaló vagy, buta paraszt ló; signumot is kapsz a tavaszon.
Zsidógyerek esik az égből. Elakadt minden trén-szekerünk.
Ezeregy ronda gebét ostorral, ruddal, vassal tönkre vágtam,
Még se haladtunk egy toppot sem. Ilyen pihent ló kell nekünk.
Hamar a lovakat, falusi gazdák. Mig a legények hámba ragasztják,
Muszka lovakkal fenn kicserélem, a bőrüket is majd visszaadom.
Az ember: kézzel, a ló meg lábbal, ez az igazság -
Katonaló vagy, buta paraszt ló; signumot is kapsz a tavaszon.
(Elviszik a lovakat.)
PARASZTOK:
Hogy sir az a kapusarka. Ott ment minden a semmibe, ott.
Ejnye, ez a kurta parancsszó be a szivembe harapott.
Három fiam oda - nem sajnálom; ezt a lovat megsiratom.
Nincs a földön olyan bánat, mint az én nagy bánatom.
Ejnye, ez a kurta parancsszó be a szivembe harapott.
Három fiam oda - nem sajnálom; ezt a lovat megsiratom.
Nincs a földön olyan bánat, mint az én nagy bánatom.
PARASZT:
Sebaj. Gombház - lehullt, lesz más. Van még lisztem, kenyerem.
A lovamat meg nem ettem volna, de ami maradt még: lenyelem.
Ami gyümölcsöt szült a kertem, ami buzát a határom,
Megeszem, befalom, benyalom, három télen, három nyáron.
Asszony, tyukot koppassz nékem; rántott csirke, rucás kása,
Malacpecsenyét rá; amit az ember bekanalaz: az el van ásva.
Mind megeszem, amim van. Az Ország mind megette fiam.
Dögöljön meg a ronda tőle... Vesszen minden, ami van.
A lovamat meg nem ettem volna, de ami maradt még: lenyelem.
Ami gyümölcsöt szült a kertem, ami buzát a határom,
Megeszem, befalom, benyalom, három télen, három nyáron.
Asszony, tyukot koppassz nékem; rántott csirke, rucás kása,
Malacpecsenyét rá; amit az ember bekanalaz: az el van ásva.
Mind megeszem, amim van. Az Ország mind megette fiam.
Dögöljön meg a ronda tőle... Vesszen minden, ami van.
BUZAREKVIRÁLÓ jön:
Éhezik fenn, éhezik lenn katonáink milliója.
Üres testen meg se reccsen az ellenség dum-golyója.
Lisztet, buzát, magyar gazdák, a fiainknak szaporán.
Lesorvad a testük, a lelkük, az Ország hervad a sok katonán.
Üres testen meg se reccsen az ellenség dum-golyója.
Lisztet, buzát, magyar gazdák, a fiainknak szaporán.
Lesorvad a testük, a lelkük, az Ország hervad a sok katonán.
PARASZTOK:
Aratáskor a gazda látja az aratóit hussal, borral.
Én nem értem, ez az Ország ellenem még mit nem forral.
Ha elvitte aratónak minden fiamat: lássa bőven;
Mit eszünk mi, ha kifosztanak, a ránk jövő esztendőben?
Én nem értem, ez az Ország ellenem még mit nem forral.
Ha elvitte aratónak minden fiamat: lássa bőven;
Mit eszünk mi, ha kifosztanak, a ránk jövő esztendőben?
BUZAREKVIRÁLÓ:
Államérdek. Hadiérdek. Van még buza, liszt tömérdek.
Eldugjátok? Elássátok? Rothadjon el? Rágja féreg?
Tömlöc jár, vagy két golyó annak, aki csalva csal.
Engem nem lehet becsapni. Nekem a hus nem pacal.
Kibontani minden hombárt, minden zsákot jól kirázni.
Hadsereggel háboruban nem jó lesz ám taktikázni.
Eldugjátok? Elássátok? Rothadjon el? Rágja féreg?
Tömlöc jár, vagy két golyó annak, aki csalva csal.
Engem nem lehet becsapni. Nekem a hus nem pacal.
Kibontani minden hombárt, minden zsákot jól kirázni.
Hadsereggel háboruban nem jó lesz ám taktikázni.
(Elviszik a buzát, lisztet.)
PARASZTOK:
Éhnyálam kicsordul, koppan a szemem.
Ezt csak érdemes volt könnyel hintenem,
Verejtékkel szórnom, vérrel szerzenem,
Visszakapni halva, halva - élve nem.
Asszony! Bort nekem - mert megölök valakit.
Azt gondoltam: Isten van még ott, vagy itt,
Valahol, az égben, földben... nincs! sohase volt.
A Nap nem az arca, nem szeme a Hold.
Meghalt az Uristen, haljunk vele hát.
Szaladjon mindenki, merre szeme lát.
Se fiam, se lovam, sem ökröm, se magam.
Mindenem oda-van!
Ezt csak érdemes volt könnyel hintenem,
Verejtékkel szórnom, vérrel szerzenem,
Visszakapni halva, halva - élve nem.
Asszony! Bort nekem - mert megölök valakit.
Azt gondoltam: Isten van még ott, vagy itt,
Valahol, az égben, földben... nincs! sohase volt.
A Nap nem az arca, nem szeme a Hold.
Meghalt az Uristen, haljunk vele hát.
Szaladjon mindenki, merre szeme lát.
Se fiam, se lovam, sem ökröm, se magam.
Mindenem oda-van!
ÖREG PARASZT:
Hát a föld, kié, hé? - A tiéd, paraszt.
Az apád hagyta rád: hogy szántsad, arasd.
Lábad alól mindent kiránthat a vad
Hatalom, de a föld mindig megmarad.
Hajolj rá, beszéld meg vele: mit akarsz.
Legszebb fegyver az eke. Harcunk: kasza-harc.
Az apád hagyta rád: hogy szántsad, arasd.
Lábad alól mindent kiránthat a vad
Hatalom, de a föld mindig megmarad.
Hajolj rá, beszéld meg vele: mit akarsz.
Legszebb fegyver az eke. Harcunk: kasza-harc.
PARASZTOK:
Nem is adom, mig a szivem egyet dobban, senkinek.
Az én szómat csak ez a föld, csak ez hallja, érti meg.
Benne van az ifjuságom, vérem, könnyem, mindenem.
Szabad nekem vérhullással ezután is hintenem.
Nekem nem kell Amérika; gyökeret itt vertem régen,
Itt nyugszik az apám, anyám, innen nőtt a feleségem.
Ha meghalok, ez a föld lesz omló porom takarója,
Ha lenn nyugszom, még az árviz, az se moshat ki alóla.
Nincsen lovam, csak két ökröm, azzal szántom az ugart.
Verje meg a nemjó Isten, aki háborut akart.
Az én szómat csak ez a föld, csak ez hallja, érti meg.
Benne van az ifjuságom, vérem, könnyem, mindenem.
Szabad nekem vérhullással ezután is hintenem.
Nekem nem kell Amérika; gyökeret itt vertem régen,
Itt nyugszik az apám, anyám, innen nőtt a feleségem.
Ha meghalok, ez a föld lesz omló porom takarója,
Ha lenn nyugszom, még az árviz, az se moshat ki alóla.
Nincsen lovam, csak két ökröm, azzal szántom az ugart.
Verje meg a nemjó Isten, aki háborut akart.
FÖLDREKVIRÁLÓ JÖN:
A száz holdas gazda ötven holdat visszaád
Államkincsül. Igy mentjük meg a szegény hazát.
Telepesek települnek, oszlik a régi föld,
Annak nem kell semmi tag már, akit a harc megölt.
Egyenlőség: ez az uj elv. Bontsad a láncot, huzd a lécet -
Államkincsül. Igy mentjük meg a szegény hazát.
Telepesek települnek, oszlik a régi föld,
Annak nem kell semmi tag már, akit a harc megölt.
Egyenlőség: ez az uj elv. Bontsad a láncot, huzd a lécet -
PARASZT:
Mit akar itt ez a csámpás, hazajáró vak kisértet?
Az én földem? - láncra huzni? - huzd fel rongy magad,
Ettől koppan a két szemed, vagy összeragad.
Az én földem? - láncra huzni? - huzd fel rongy magad,
Ettől koppan a két szemed, vagy összeragad.
PARASZTOK, félelmetesen:
A kasza éles, a kapa fényes,
Ne bántsd a parasztot: felette kényes.
Darázsfészekbe ne nyulj bolondul,
Mert megvakulsz, ha a raj kibolydul.
Magad tartása hiába legényes:
A kasza éles, a kapa fényes.
Ne bántsd a parasztot: felette kényes.
Darázsfészekbe ne nyulj bolondul,
Mert megvakulsz, ha a raj kibolydul.
Magad tartása hiába legényes:
A kasza éles, a kapa fényes.
FÖLDREKVIRÁLÓ:
Mit? Forradalom? Hej, kigyult ez a ház.
Megbomlott a paraszt - kaszával hadonász.
A parancsot piszkos szókkal verte ki.
Szembeköpött! Gyalázat. Gépfegyvert neki.
Megbomlott a paraszt - kaszával hadonász.
A parancsot piszkos szókkal verte ki.
Szembeköpött! Gyalázat. Gépfegyvert neki.
PARASZTOK, körülveszik:
Három szép fiam volt - odavan, elesett.
Megcsappant az élet, nincs már kereset.
Lovamat, kocsimat az állam csente el.
A fejem is lecsavarja? Isten hirivel:
Vigye, ha elvesztette fejét, szabadon.
De a földemet - nem! Azt nem adom.
Kapára, kaszára, ökölre, birokra,
Nem azé, aki viszi, hanem aki fogja.
Akinek a földem kell, azt kihasítom.
Vadit ez a törvény - baj lesz - ne vaditson.
Megcsappant az élet, nincs már kereset.
Lovamat, kocsimat az állam csente el.
A fejem is lecsavarja? Isten hirivel:
Vigye, ha elvesztette fejét, szabadon.
De a földemet - nem! Azt nem adom.
Kapára, kaszára, ökölre, birokra,
Nem azé, aki viszi, hanem aki fogja.
Akinek a földem kell, azt kihasítom.
Vadit ez a törvény - baj lesz - ne vaditson.
ÖREG PARASZT:
Üsd orron, vágd orron, aki lopni akart.
Ugyis bánt a világ - ne bántsd a magyart!
Ugyis bánt a világ - ne bántsd a magyart!
REKVIRÁLÓ visszakozva:
Ezt jelentem a kegyelmes urnak rögtön. - Förtelem.
Állami tiszttel igy packázni, tompa parasztnak: énvelem!
Megfordul fenn az ég sarka, bőröm ütéstől párduc-tarka;
Hites pecsétem a kapujáról minden bugris levakarta.
Hajts, sofőr. A benzin drága, ne nyavalyogjunk itt hiába.
A paraszt is megbolondul, ha nagyon töri már a kápa.
Polgárháboru lesz ebből... nagy tüz villog a határon...
Misszióm itt véget ér. Jegyzőkönyvem is lezárom. (El.)
Állami tiszttel igy packázni, tompa parasztnak: énvelem!
Megfordul fenn az ég sarka, bőröm ütéstől párduc-tarka;
Hites pecsétem a kapujáról minden bugris levakarta.
Hajts, sofőr. A benzin drága, ne nyavalyogjunk itt hiába.
A paraszt is megbolondul, ha nagyon töri már a kápa.
Polgárháboru lesz ebből... nagy tüz villog a határon...
Misszióm itt véget ér. Jegyzőkönyvem is lezárom. (El.)
PARASZTOK:
Égjen itt gyehenna-tüzben ez a piszkos léha város.
Engem többé meg nem koppaszt, össze nem tör, be nem sároz.
Ki, a tanyára! Ott a szabadság, ott a béke, ott az élet.
Száz hold földet száz emeletre huzott házzal nem cserélek.
Szól a tehenem kolompja. Harmatos a határfa dombja,
Rám hajol a füzfa lombja - ez a te hazád, mind azt mondja.
Eresztem az ekét hármas mélyre; fekete földet forgat a vas,
Minden buzaszem csirát vet. Visszajön a régi tavasz.
Tehenem hizik, aprómarhám szaporán költ. Zsiros a föld,
Csak fiam nem kél ki porából, kit a háboru megölt.
Engem többé meg nem koppaszt, össze nem tör, be nem sároz.
Ki, a tanyára! Ott a szabadság, ott a béke, ott az élet.
Száz hold földet száz emeletre huzott házzal nem cserélek.
Szól a tehenem kolompja. Harmatos a határfa dombja,
Rám hajol a füzfa lombja - ez a te hazád, mind azt mondja.
Eresztem az ekét hármas mélyre; fekete földet forgat a vas,
Minden buzaszem csirát vet. Visszajön a régi tavasz.
Tehenem hizik, aprómarhám szaporán költ. Zsiros a föld,
Csak fiam nem kél ki porából, kit a háboru megölt.
