Vernon Duckworth Barker: Egy felhőhöz
Vernon Duckworth Barker: Egy felhőhöz
A Nyugat jubileumára
Gyors felhő, csak iramod kellene
ellengnék innen ahol ő lakik:
álomkeze és gondtalan szeme
nem kötne rabbá engem több napig.
Olvasnom a szerelem titkait
emberarcon, többé nem gyötrene;
érezném, minden gúnytól szabadít
az églakók felséges közönye.
ellengnék innen ahol ő lakik:
álomkeze és gondtalan szeme
nem kötne rabbá engem több napig.
Olvasnom a szerelem titkait
emberarcon, többé nem gyötrene;
érezném, minden gúnytól szabadít
az églakók felséges közönye.
És elröpülnék olyan messzeségig
amin szépsége hire nem tör át
tengerek fölött lassan vonva végig
ködeim árnyékának sátorát.
Nem sajnálsz, felhő? hogy így, mint a sólyom,
hozzá vagyok kötözve, lábzsinóron?
amin szépsége hire nem tör át
tengerek fölött lassan vonva végig
ködeim árnyékának sátorát.
Nem sajnálsz, felhő? hogy így, mint a sólyom,
hozzá vagyok kötözve, lábzsinóron?
