Bartalis János: A fa levelét hullatja...
Bartalis János: A fa levelét hullatja...
a délelőtt néma ágyán fekszem-kelek,
bús árny vagyok, a csöpp udvarra kimegyek,
úgy nézem magamat, mint nehéz beteget,
bús árny vagyok, a csöpp udvarra kimegyek,
úgy nézem magamat, mint nehéz beteget,
egy öl fát beviszek, tűzre rakok lassan, halál-láng
éget, sorvaszt mély kín, a fejem porban,
haldokolok halálos tavaszban
éget, sorvaszt mély kín, a fejem porban,
haldokolok halálos tavaszban
az élet-jármán izzadságom-vérem csorg, egyre
csorg, az örök Kútból a Könnyek szent edénye
megtelik
s a többi földre csorg
csorg, az örök Kútból a Könnyek szent edénye
megtelik
s a többi földre csorg
a drága cseppeket szomjas föld beissza, de vetés
lesz belőlük, új-új ezerév
Idő eljár... a fa hullatja levelét.
lesz belőlük, új-új ezerév
Idő eljár... a fa hullatja levelét.
