Gellért Oszkár: Angyalok
Gellért Oszkár: Angyalok
Két bánatom volt. Ha őszre meghalok,
Tetememből kilépve bucsuzóul
Kezet fogtok majd férfias-keményen
Két fekete-szőke megőszült angyalok.
Tetememből kilépve bucsuzóul
Kezet fogtok majd férfias-keményen
Két fekete-szőke megőszült angyalok.
Két örömöm volt, két igaz regényem.
Piros levélre ha az első hó hull,
Szájoncsókoljátok majd bucsuzóul
Gyöngéden egymást: két rőthaju angyalok.
Piros levélre ha az első hó hull,
Szájoncsókoljátok majd bucsuzóul
Gyöngéden egymást: két rőthaju angyalok.
Két titkom is volt. Ha őszre meghalok
S tűnt nyaram emléke károg a fárul,
Két fátyolos, csuklyásfejü angyalok
Közül az egyik imígyen andalog:
S tűnt nyaram emléke károg a fárul,
Két fátyolos, csuklyásfejü angyalok
Közül az egyik imígyen andalog:
«Téged megőrzött, engemet elárult.
Engedd hogy arcom most fölfedjem s kezed
Számmal illessem én, szegény elárvult.»
S kancsal szemében féltékeny könny rezeg.
Engedd hogy arcom most fölfedjem s kezed
Számmal illessem én, szegény elárvult.»
S kancsal szemében féltékeny könny rezeg.
S két vágyam is volt: egy szelid, egy veszett.
Két vágyam is: egy átkozott, egy áldott.
Mig éltél, hitted hogy dal s hír mindörök,
Nem tudtad, lélek: csak magadat csalod!
Két vágyam is: egy átkozott, egy áldott.
Mig éltél, hitted hogy dal s hír mindörök,
Nem tudtad, lélek: csak magadat csalod!
Hófútta-takarta dalom s hírem fölött
Bucsuzóul majd szamárfület csináltok
Két kopaszranyírt csintalan angyalok,
Piros levéllel ha őszre meghalok.
Bucsuzóul majd szamárfület csináltok
Két kopaszranyírt csintalan angyalok,
Piros levéllel ha őszre meghalok.
