FENYŐ LÁSZLÓ: BALATON
FENYŐ LÁSZLÓ: BALATON
Gyerekkorom hév ideje: Balaton,
szélfútta zsongás, álmodó vízmoraj,
ott lubickoltam a habzó nyár
napsütötte semmittevésében.
szélfútta zsongás, álmodó vízmoraj,
ott lubickoltam a habzó nyár
napsütötte semmittevésében.
Emlékem idéz, de nem villáidat,
vitorlásaid s motoros-yachtjaid,
rokonom a halász, ki éjjel
egymaga borong hálója felett.
vitorlásaid s motoros-yachtjaid,
rokonom a halász, ki éjjel
egymaga borong hálója felett.
És úgye te is rokonná fogadod
lágy visszhangozód, ám örök mint Tihany:
a poétát, ujja vezényli
hajnalaid buja tánczenéjét.
lágy visszhangozód, ám örök mint Tihany:
a poétát, ujja vezényli
hajnalaid buja tánczenéjét.
Légy jó hozzá és a szegényhez, anyánk,
te rengeteg szív: egy meleg dobbanás
minden hullámod s gyöngyösen szól:
Engedjétek a gyermeket hozzám.
te rengeteg szív: egy meleg dobbanás
minden hullámod s gyöngyösen szól:
Engedjétek a gyermeket hozzám.
S hallom dalolni, látom táncolni már
kis barna testek füzérét boldogan
partod fénnyel-nemes fövényén
és lábukat csókolod juházva.
kis barna testek füzérét boldogan
partod fénnyel-nemes fövényén
és lábukat csókolod juházva.
Dúdolj, mosogass. Mutasd meg míly szelíd
tudsz lenni, vigyék emlékül: Igazi
gyerekkorunk volt az az egy nyár –
mint nekem volt – – de ha meghalok majd:
tudsz lenni, vigyék emlékül: Igazi
gyerekkorunk volt az az egy nyár –
mint nekem volt – – de ha meghalok majd:
gyászindulóm légy balatoni vihar,
villám és dörgés tisztelgő sortüze
beszéljen, míg ércesen izzó
öledbe testem visszamerítik.
villám és dörgés tisztelgő sortüze
beszéljen, míg ércesen izzó
öledbe testem visszamerítik.
