GELLÉRT OSZKÁR: A KEDVES UJJAIHOZ
GELLÉRT OSZKÁR: A KEDVES UJJAIHOZ
Az arcod elé tartottad a kezedet,
Hogy megpróbáld rajtam a szemed hatalmát.
De kikandikáltál az ujjaidon,
Mintha el nem sírt könnyeidet takarnád.
Hogy megpróbáld rajtam a szemed hatalmát.
De kikandikáltál az ujjaidon,
Mintha el nem sírt könnyeidet takarnád.
És lejjebb csusztattad a kezedet
És rászorítottad esküdni a szivedre.
Billentyüző, ideges ujjaidat
A kebeledről szép csendesen vedd le.
És rászorítottad esküdni a szivedre.
Billentyüző, ideges ujjaidat
A kebeledről szép csendesen vedd le.
És a fejemre fektetted a kezedet
Minthacsak áldanál… Az ujjaidnak
Nem hiszek, kedves, még ha áldanak is.
Hajamba túrva csak játszani tudnak.
Minthacsak áldanál… Az ujjaidnak
Nem hiszek, kedves, még ha áldanak is.
Hajamba túrva csak játszani tudnak.
És ha az öledben nyugtatod a kezedet,
Öt ujjad tán akkor is arra gondol,
Ahogy a Tudás almája után kapott:
Mozdulatára a Paradicsomból.
Öt ujjad tán akkor is arra gondol,
Ahogy a Tudás almája után kapott:
Mozdulatára a Paradicsomból.
