BÁNYAI KORNÉL: SZIKINCE
BÁNYAI KORNÉL: SZIKINCE
Csöngő víz, mely napos síkra lejt
sötét erdők alól,
lágy lépteid neszét, tündéri táncod s szívem
pengését együtt hallgatom.
sötét erdők alól,
lágy lépteid neszét, tündéri táncod s szívem
pengését együtt hallgatom.
Minthogyha vékony érben maga a kék ég
csurogna előttem illatos
kortyot kínálva s megannyi csillagként tündökölnek
a sziklát csókoló habok.
csurogna előttem illatos
kortyot kínálva s megannyi csillagként tündökölnek
a sziklát csókoló habok.
Erdők hüsét hordozva, fák virágok érintéseit,
lombok alá bújt rejtegető
meggyűlt vizedben halak derengenek, barna rákok
s torz állatként remeg a kő.
lombok alá bújt rejtegető
meggyűlt vizedben halak derengenek, barna rákok
s torz állatként remeg a kő.
Három világot egyesít futásod,
síkságok, dombok és hegyek
bámulják bokáid villanását, hol mindenütt,
mosolygó béke, szeretet,
síkságok, dombok és hegyek
bámulják bokáid villanását, hol mindenütt,
mosolygó béke, szeretet,
gyermekkorom ezüst csengése vesz körül,
habok dúdolása, nyugtató zenék
ringatnak s úgy érzem a vizek s erdők szagát
mint apáim lehelletét.
habok dúdolása, nyugtató zenék
ringatnak s úgy érzem a vizek s erdők szagát
mint apáim lehelletét.
A tengerektől maroknyi érig értem,
vad csattogás helyett szelíd
csöngéssel kisérjenek halálba Szikince
szellőnél lágyabb lépteid.
vad csattogás helyett szelíd
csöngéssel kisérjenek halálba Szikince
szellőnél lágyabb lépteid.
