ERDÉLYI JÓZSEF: LÁTTAM ÉN MÁR
ERDÉLYI JÓZSEF: LÁTTAM ÉN MÁR
Láttam én már a sárba hullni
virágot, almát, aranyat, –
A legnagyobb gyémántok, gyöngyök,
szunnyadnak víz és föld alatt.
virágot, almát, aranyat, –
A legnagyobb gyémántok, gyöngyök,
szunnyadnak víz és föld alatt.
Láttam én már, az ucca sarkán,
börtönben is, bordélyban is,
embert, kinek lelke virág volt,
gyémánt, igaz gyöngy, nem hamis.
börtönben is, bordélyban is,
embert, kinek lelke virág volt,
gyémánt, igaz gyöngy, nem hamis.
Láttam én már fényes kilincset,
mocsoktalan becsületet, –
sárgaréz volt az, tisztogatni,
ezt foltozgatni kelletett.
mocsoktalan becsületet, –
sárgaréz volt az, tisztogatni,
ezt foltozgatni kelletett.
Láttam én már szűzi erényt is,
amelynek szabott ára volt…
Láttam sokat, ily fanyar szájjal,
azért mosolygok, mint a hold.
amelynek szabott ára volt…
Láttam sokat, ily fanyar szájjal,
azért mosolygok, mint a hold.
Azért mosolygok: ismerem jól
az embert, – én is az vagyok.
Mosolygok s lelkemen a bűn is,
mint holdban a folt is, ragyog.
az embert, – én is az vagyok.
Mosolygok s lelkemen a bűn is,
mint holdban a folt is, ragyog.
